I. Sándor moldvai fejedelem

I. Sándor, más néven I. (Mușat) Sándor (románul Alexandru cel Bun vagyis Jó Sándor), (1375 k. – 1432. január 1.^[1]/3.), I. Roman fia, Moldva fejedelme volt 1400–1432 között.

I. Sándor (Alexandru cel Bun)
Sándor feleségével, Annával (Szucsávai kolostor freskója, XVI. század)
Moldva fejedelme
Uralkodási ideje
1400. április 23. – 1432. január 1.
Elődje	Iuga
Utódja	I. Illés
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Mușat-család
Született	kb. 1375
Elhunyt	1432. január 1. Szucsáva
Nyughelye	Bistriţa kolostor
Édesapja	I. Roman
Édesanyja	nem ismert a neve
Házastársa	Rimgailė moldvai fejedelemasszony Ana Neacșa
Gyermekei	I. Illés moldvai fejedelem II. Péter moldvai fejedelem II. Bogdán moldvai fejedelem III. Péter Áron moldvai fejedelem II. István moldvai fejedelem Vasilissa
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Sándor (Alexandru cel Bun) témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Uralkodása

Szövetségre lépett Havasalfölddel és Lengyelországgal a Magyar Királyság ellen, annak ellenére, hogy Zsigmond magyar király segítette a trónra lépésben. 1402-ben hűbéri esküt tett II. Ulászló lengyel királynak, majd ezt megújította 1404-ben, 1407-ben, 1411-ben és 1415-ben.

1418-ban 3000 örmény családot fogadott be Ázsiából, akik később Erdélybe telepedtek át.^[2] A cigányok is ekkor vándoroltak be tömegesebben Moldvába.^[2]

Eközben két csatában vett részt a Német Lovagrend ellen: 1410-ben Grünwaldnál és Malborknál, 1422-ben pedig egy újabb Német Lovagrend elleni hadjáratban. 1420-ban pedig a törökökkel ütközött meg Dnyeszterfehérvárnál. Többször beavatkozott a havasalföldi hatalmi harcokba is.

Belső tevékenysége

Sándor létrehozta a „vajda tanácsát” és a hivatali kancellária intézményét, kiterjesztve ezáltal az állami bürokrácia rendszerét. Új adótörvényeket vezetett be, kiváltságokat osztott az ilyvói és krakkói kereskedőknek, megszervezte a fő kereskedelmi útvonalak védelmét, és kibővítette Dnyeszterfehérvár (ma Bilhorod-Dnyisztrovszkij) és Kilia kikötőket. Iskolákat, kolostorokat alapított.^[2]

Szerepe volt a moldvai ortodox egyház és a konstantinápolyi pátriárka közötti konfliktus elsimításában. Ő építtette a moldovițai és neamți kolostorokat, illetve a Radóci és Románvásári püspökségeket.^[2]

Családja

Négy törvényes feleségétől és három szeretőjétől huszonnégy fia és tizenhét lánya született.

• Első felesége, Bánffy Margit^[3] – akivel 1394 és 1400 között házasodott össze^[3] – két gyermeket szült neki:
  • Roman^[3] (? – 1432 körül)
  • Sándor^[3] (? – 1432 körül)
• Második feleségétől, Podolszk-i Annától^[3] (házasság 1405 körül) egy gyermeke lett:
  • I. Illés moldvai fejedelem (1409. július 20. – 1448. április 23.)
• Harmadik felesége, Litvániai Rymgajla, Kęstutis litván nagyfejedelem leánya nem szült gyermeket neki.
• Negyedik feleségét Marinának^[3] hívták (házasság 1419^[3]), és két gyermekük ismert:
  • II. Péter moldvai fejedelem^[3] (? – 1449)
  • Chiajna^[3] (? – 1479. május 7. után)
• Szeretője, Stanca^[3] szült egy fiút:
  • II. István moldvai fejedelem^[3] (? – 1447. július 13.)
• Törvénytelen gyermek volt, de édesanyja nem ismert:
  • III. Péter Áron moldvai fejedelem^[3] (? – 1469)
• Még ismert név szerint egy gyermeke, ugyancsak nem ismert az édesanya:
  • Vaszilissza^[3] (? – 1447 után) ∞^[3] II. Vlad havasalföldi fejedelem (†1446)

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexandru cel Bun című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.