II. Borrell barcelonai gróf

II. Borrell (?–993) Barcelona, Girona és Ausona grófja 947, illetve Urgell grófja 948-tól.

II. Borrell Barcelona grófja

Élete

A források először apja, Sunyer uralkodása idején, 945-ben említették, a barcelonai Sant Pere de les Puelles felszentelésekor. Apja halála után, 947-ben örökölte a grófi címet, majd 948-ban nagybátyjától örökölte Urgell grófságot is.^[1]

Borrell bátyjával, I. Miróval együtt örökölte a grófi címet, utóbbi azonban 966-ban meghalt, ezzel Borrell Katalónia több, mint felének egyeduralkodója lett. A kívülállók és talpnyalók ezután csak mint dux Gothiae, azaz "Gothia hercege"-ként emlegették, de saját dokumentumaiban mindenhol mint comes et marchio, azaz "gróf és márki" szerepel.^[2]

967-ben feleségül vette Ledgardát, III. Rajmund toulouse-i gróf lányát, akitől két fia és két lánya született:

• Ramon Borrell
• Ermengol
• Ermengarda
• Richilda

Első felesége kb. 986-ban meghalt, ezt követően 987-ben feleségül vette Auvergne-i Eimerudát.

Tevékenysége

Borrell katonai téren elég kevés sikert tudott felmutatni: a források szerint összesen két csatát vívott és mindkettőt elveszítette. Uralkodása alatt, 985-ben fosztotta ki Barcelonát a muszlim al-Mansur^[3][4] Ezzel szemben diplomataként jóval nagyobb sikereket ért el: a 980-as évek támadásait és II. al-Hakam córdobai kalifa egyetlen, 961-es támadását kivéve jó kapcsolatokat tartott fenn két hatalmas szomszédjával, a Córdobai Kalifátussal és a Frank Királysággal.^[5] 970-ben személyesen zarándokolt Rómába, hogy találkozzon XIII. János pápával és I. Ottó német-római császárral.^[6]

Borrell emellett a tudományok és a kultúra bőkezű támogatója volt. 967-ben látogatást tett az aurillaci apátságban és az apát arra kérte, hogy védencét, Aurillaci Gerbertet vigye magával, hogy ott matematikát tanulhasson. Gerbert ezután Ato püspök irányítása alatt a Barcelonától kb. 60 km-re található Santa Maria de Ripoll apátságban folytatta tanulmányait.^[7] Borrell védencét magával vitte 970-ben a római útra is, ahol XIII. János pápa rávette Ottó német-római császárt, hogy Gerbertet felfogadja fia, a leendő II. Ottó német-római császár házitanítójává.

985-ben azonban az egész hispán határvidéket megtámadta a muszlim hadvezér, al-Mansur, aki ebben az évben elfoglalta és feldúlta Barcelonát, a város lakosait pedig foglyul ejtette és elhurcolta.^[8] Borrell III. Lothár frank királytól kért segítséget,^[9] de Lothárnak nem állt módjában segíteni.^[10]

Borrel ekkor Capet Hugó francia királyhoz fordult, aki ugyan segítséget ígért,^[11] de végül nem tudta rávenni hűbéreseit, hogy egy déli hadjáratban támogassák.^[12] Korábban Katalónia a frank királyság hűbéresének számított, de mivel Hugó nem sietett Borrell segítségére, a katalán történészek erre a pillanatra teszik az önálló katalán nemzet születését (amit 1987-ben számos konferenciával és kiadvánnyal ünnepeltek). A valóságban azonban a hispán határvidék többi grófsága még ezután is fenntartotta kapcsolatait a francia királyi udvarral.^[13]

988 után Borrel két fia örökölte a grófságot, méghozzá felosztva a korábban egységes területeket: Ramon Borrell lett Barcelona, Girona és Osona grófja, Ermengol pedig Urgellé.^[14] Borrell azonban ezután is adott ki okmányokat és látogatta az uralma alá eső területeket. 993-ban azonban megbetegedett és a la Seu d'Urgell-hez közel eső Castellciutat-ba vitték lábadozni, azonban hamarosan meghalt.^[15][16]