II. Gordianus római császár

Imperator Caesar Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus Africanus Iunior Augustus, általánosan elterjedt néven II. Gordianus császár, született Marcus Antonius Gordianus (192 körül – Karthágó, 238. április 12.) társcsászár apjával I. Gordianusszal 238 március-áprilisban a Római Birodalom Africa provinciájában Maximinus Thrax ellencsászára volt.

II. Gordianus
'Marcus Antonius Gordianus (születési)[1] Imperator Caesar Marcus Antonius Gordianus Sempronianus Romanus Africanus Iunior Augustus (uralkodói)[2]
II. Gordianus sesterciusa
a Római Birodalom princepse
Uralkodási ideje
238. március 22. – április 12. (fél hónapig)
Elődje	Maximinus Thrax
Utódja	Pupienus és Balbinus
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Gordianusok
Született	192 körül Karthágó
Elhunyt	238. április 12. (46 évesen) Karthágó
Édesapja	I. Gordianus római császár
Édesanyja	Fabia Orestilla
Testvére(i)	Maecia Faustina
Gyermekei	III. Gordianus római császár
A Wikimédia Commons tartalmaz II. Gordianus témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Előélete

Születési időpontja bizonytalan, azt 192-re becsülik. Első magas ismert tisztségét Achaea tartomány helytartójaként töltötte be. Amikor apját Africa provincia helytartójának nevezték ki, elkísérte a tartomány fővárosába, Karthágóba, és ott a helytartó helyetteseként működött.

Trónra kerülése

238-ban a Africa tartomány fiatal arisztokratái és földbirtokosai fellázadtak Maximinus Thrax adószedője ellen, azt megölték és a provincia helytartóját nyilvánították császárrá. Amikor (némi vonakodás után) I. Gordianus elfogadta a császári bíbort, maga mellé emelte társcsászárnak fiát II. Gordianus néven. A társcsászár megkapta az Augustus nevet és a pontifex maximusi tisztség kivételével mindenben egyenrangú uralkodóvá vált, amit a szenátus jóváhagyott.

Bukása

A társuralkodóknak korábbi időből származó peres ügyük volt a szomszédos Numidia provincia helytartójával, Capellianusszal, aki hű maradt Maximinus Thrax császárhoz. Capellianus az ellencsászárok fellépésével szinte egy időben erős hadsereggel indult meg Karthágó ellen. Numidia helytartója tapasztalt, a barbárok elleni hadviselésben edzett minden típusú fegyverzettel felszerelt hadsereggel rendelkezett, melyet szervezetten, hozzáértéssel irányított. II. Gordianus számbeli fölényben vezette a karthágói csapatokat, de ezek kiképzetlenek és rosszul felfegyverzettek voltak. Hérodianosz leírása szerint a numidiaiak „…könnyedén megfutamították a hatalmas karthágói csőcseléket; a karthágóiak meg sem várták a numidiaiak rohamát, hanem eldobálták fegyvereiket és futásnak eredtek.” A numidiai roham áldozatai között volt a karhágói csapatokat vezető II. Gordianus is, akinek holtteste sem került elő. I. Gordianus a csatával egyidőben öngyilkos lett. Capellianus Karthágóba bevonulva terrorisztikus hatalmat gyakorolt, amit kiterjesztett a Africa provincia más területére is, megtorolva ezzel a császár hatalma elleni lázadást.

A történészek értékelése szerint bebizonyosodott, hogy egy lázadás vagy államcsíny a hadsereg támogatása nélkül eleve sikertelenségre van ítélve.