Jósika Sámuel (politikus)

Branyicskai báró Jósika Sámuel (Salzburg, 1848. augusztus 23. – Kolozsvár, 1923. június 4.) főispán, főrendiházi elnök, országgyűlési képviselő, a király személye körüli miniszter, belső titkos tanácsos.

Jósika Sámuel
Jósika Sámuel Erdélyi Mór fényképén
Magyarország király személye körüli minisztere
Hivatali idő 1895. január 18. – 1898. január 8.
Előd	Fejérváry Géza
Utód	Bánffy Dezső
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő 1912. szeptember 21. – 1917. június 19.
Előd	Csáky Albin
Utód	Hadik-Barkóczy Endre
Született	1848. augusztus 23. Salzburg
Elhunyt	1923. június 4. (74 évesen) Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Párt	Szabadelvű Párt Országos Magyar Párt
Foglalkozás	politikus diplomata
A Wikimédia Commons tartalmaz Jósika Sámuel témájú médiaállományokat.

Nem tévesztendő össze a következővel: Jósika Sámuel (kancellár).

Jósika Sámuelné, Jósika Irén

Életútja

Báró Jósika Lajos főispán és Bethlen Adél grófnő fia. Elemi iskoláit Nagyszebenben, majd Párizsban és Stonyhurstban (wd) (Anglia) végezte; a jogtudományi tanulmányokat Pozsonyban (1867–68) és Kolozsvárt folytatott. Tanulmányainak végeztével birtokain gazdálkodott, de e mellett bekapcsolódott a megyei közéletbe. 1870-ben Hunyad vármegye, 1872-ben Kolozs vármegye tiszteletbeli főjegyzője lett; de ez utóbbi állásában csak pár hónapig működött. A következő két évtizedben az erdélyrészi politikai, gazdasági s egyházi élet mozgalmaiban élénk részt vett.

1879-ben az Erdélyi Gazdasági Egyesület másod-elnökének választotta. 1885. július 27-én Kolozs vármegye s Kolozsvár főispánjává nevezték ki; majd még ugyanezen év szeptemberében az erdélyrészi katolikus státus igazgatótanácsának alelnöke, 1887-ben császári és királyi kamarás. Munkásságát 1888-ban a Lipót-rend lovagja kitüntetéssel jutalmazták.

1888 márciusában főispáni állásáról lemondott és a kolozsi választókerület szabadelvű programmal képviselőnek választotta. A képviselőházban a közigazgatási bizottság tagja lett. 1893. január 12-én belügyminiszteri másodállamtitkár lett, mely állásáról 1894 májusában lemondott, hogy a főrendiházban az egyházpolitikai reformjavaslatokat megszavazhassa, köztük a kormányjavaslatban foglalt kötelező polgári házasságot. E független szabadelvű szavazata miatt heves támadások érték az egyház részéről, ennek ellenére az uralkodóház továbbra is bizalommal volt iránta, Bánffy Dezső minisztériumában 1895. január 19-től a király személye körüli miniszter és ugyanezen év decemberétől valóságos belső titkos tanácsos lett.

Az Erdélyi Gazdának volt munkatársa; beszédeit a kolozsvári hírlapok közölték.

1923-ig az Országos Magyar Párt elnöki tisztségét töltötte be.

Források

• A Wikimédia Commons tartalmaz Jósika Sámuel témájú kategóriát.
• Szinnyei József: Jósika Sámuel (branyicskai báró)
• PIM
• Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés IV. (N–R). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2002. ISBN 973-26-0698-3 [Országos Magyar Párt]

• Jónás Károly-Villám Judit: A magyar Országgyűlés elnökei 1848-2002, 237-239. oldal. Argumentum Kiadó, 2002.

• Erdély-portál
• Kolozsvár-portál
• Politikaportál