Kálium-nátrium-tartarát

A kálium-nátrium-tartarát (E337, helytelenül nátrium-kálium-tartarát) kettős só, mely kálium, nátrium és borkősav reakciójából keletkezik. Először a Franciaországban található La Rochelleben munkálkodó patikus, Pierre Seignette állította elő 1675-ben. Ezért Seignette-sónak, vagy Rochelle-sónak is szokták nevezni.

Kálium-nátrium-tartarát
Kálium-nátrium-tartarát
IUPAC-név	Kálium-nátrium-tartarát
Más nevek	E337
Kémiai azonosítók
CAS-szám	304-59-6
PubChem	165453
EINECS-szám	206-156-8
Gyógyszerkönyvi név	Kalii natrii tartras tetrahydricus
InChIKey	VZOPRCCTKLAGPN-ZFJVMAEJSA-L
UNII	QH257BPV3J
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet	KNaC4H4O6•4H2O
Moláris tömeg	282,1 g/mol
Olvadáspont	75 °C
Forráspont	220 °C
Veszélyek
EU osztályozás	nincsenek veszélyességi szimbólumok[1]
R mondatok	(nincs)[1]
S mondatok	(nincs)[1]
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

Általában fehér, kékes-fehér rombos kristályok formájában fordul elő. Képlete: KNaC₄H₄O₆•4H₂O. Vízben és alkoholban (kevésbé) oldható. Sós, és kissé a mentolra emlékeztető íze van.

Felhasználása

Régebben piezoelektromos tulajdonsága miatt egyes szerkezetekben is alkalmazták (pl. fonográf), de manapság ezen felhasználási módja nem jelentős. Ipari keretek között tükrök fényvisszaverő bevonatának elkészítésénél, valamint élelmiszerekben emulgeálószerként, stabilizátorként és antioxidánsként alkalmazzák.

A bortermelés melléktermékeként nagy mennyiségben, a szőlő héjából állítják elő. Élelmiszerekben a hozzáadott nátrium-kálium-tartarátot E337 néven jelölik. Elsősorban hús- és tejtermékekben fordulhat elő. Napi maximum beviteli mennyisége 30 mg/testsúlykg. A szervezetben egyáltalán nem szívódik fel, a vizelettel távozik.

Komplexképző tulajdonságát kihasználva a Fehling-próbához - amely aldehidek és redukáló cukrok kimutatására szolgál - is használnak kálium-nátrium-tartarátot.