Kalenó

Kalenó (szlovákul: Kalinov, ukránul: Kalinyiv) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Mezőlaborci járásában.

Kalenó (Kalinov)
Kalenó zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Mezőlaborci
Rang	község
Első írásos említés	1604
Polgármester	Ivan Sivák
Irányítószám	067 51
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	ML
Népesség
Teljes népesség	243 fő (2024. dec. 31.)[1]
Népsűrűség	21 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	432 m
Terület	13,78 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 18′ 57″, k. h. 21° 55′ 20″49.315833, 21.922222
Kalenó weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kalenó témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Sablon Wikidata Segítség

Fekvése

Mezőlaborctól 7 km-re északra, a lengyel határ mellett fekszik.

Története

A község területe valószínűleg már a római korban is lakott volt. Erről tanúskodik az a 21 darab 3. századi érméből álló kincslelet, amit területén találtak.

A mai falu a 16. században a homonnai uradalom területén keletkezett. 1604-ben „Kalino” alakban említik először. 1684-ig tulajdonosa a terület ősi birtokosa, a Drugeth család volt. Kihalásuk után a Csákyak, majd a Szirmayak birtoka. 1715-ben malma, 8 lakatlan és 14 lakott háza volt. 1787-ben 43 házában 282 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KALENO. Tót falu Zemplén Várm. földes Ura Szirmai Uraság, lakosai leg inkább ó hitűek, fekszik Grajnicza, és Vidrányhoz 1/2 órányira, hegyes határja két nyomásbéli, zabot, tatárkát, és krompélyt terem, erdeje vagyon, szőleje nints, széna nélkűl szűkölködik, piatza Sztropkón, és Varannón.”^[2]

1828-ban 50 háza volt 389 lakossal. Lakói erdei munkákkal, szénégetéssel, állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kalenó, Zemplén v. orosz falu, Galliczia szélén: 389 g. kath., 9 zsidó lak., 408 h. szántófölddel. F. u. Szirmay. Ut. p. Komarnyik.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kalenó, a gácsi határszélen fekvő ruthén kisközség, 105 házzal és 585 gör. kath. vallású lakossal. Postája és vasúti megállóhelye Vidrány, távírója pedig Mezőlaborcz. A homonnai uradalom egyik birtoka volt, melynek később a Szirmayak, majd a Szerdahelyiek voltak a földesurai, de most nagyobb birtokosa nincsen. Gör. kath. temploma 1800 körül épült.”^[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Mezőlaborci járásához tartozott.

A falu a második világháborúban a felszabadító harcok során elpusztult, de újjáépítették. Lakói később részben Mezőlaborc és Homonna üzemeiben, részben pedig magángazdaságaikban dolgoztak.

Népessége

Népességi statisztikák (10 év)^[5]

Év:	1994.	2004.	2014.	2024.
Emberek száma:	367	304	273	243
Eltérés:		-17,16 %	-10,19 %	-10,98 %

Népességi statisztikák^[5]

Év:	2023.	2024.
Emberek száma:	243	243
Eltérés:		+0 %

1910-ben 579, túlnyomórészt ruszin lakosa volt.

2001-ben 312 lakosából 126 ruszin, 113 szlovák és 48 cigány volt.

2011-ben 292 lakosából 188 ruszin és 97 szlovák.

Nevezetességei

Szűz Mária Mennybemenetele tiszteletére szentelt, görögkatolikus temploma a 18. században épült barokk-klasszicista stílusban.

További információk

• Községinfó
• Kalenó Szlovákia térképén
• E-obce.sk Archiválva 2008. április 20-i dátummal a Wayback Machine-ben