Katéter

A katéter vékony, műanyagból, gumiból, szilikonból, fémből vagy üvegből készült kis cső vagy slag, amellyel az üreges szerveket, mint a húgyhólyag, a gyomor, a belek, különböző edények, a fül vagy a szív meg lehet szondáztatni, ki lehet üríteni, fel lehet tölteni vagy ki lehet öblíteni.

Egyszer használatos húgyhólyag-katéter, 40 cm

A kifejezés a görög καθετήρ kathetér „szonda“ szóból ered, amely a καϑιέναι kathiénai ’leengedni, ledobni’ igéből van képezve. Az orvosi nyelvben „szonda vagy finom hegy a húgyhólyagba való befecskendezéshez” jelentéssel is bír.^[1]

A katéter alkalmazására diagnosztikai (vizsgálati) vagy terápiai (kezelési) okokból kerül sor. A katéter bevezetését „katéterezésnek” nevezik. A külső átmérőjét a charriére (avagy „French” (Fr)) mértékegységben adják meg, utóbbi a skála francia eredetére utal. A belső átmérő különböző lehet.

Orvosi használata

A vénakatétert központi vénakatéternek vagy perifériás katéternek, Broviac-katéternek, Hickman-katéternek vagy Port-katéternek is nevezik. A dialízis kezeléséhez a Sheldon-katétert és a Demers-katétert, illetve a peritoneális dialízis elvégzéséhez a peritoneális katétert használják.

Az urológiában a katétert a húgyhólyag tartalmának leeresztéséhez és diagnosztikai, valamint terápiás segédeszközként alkalmazzák. A diagnosztika során vizeletvételhez, illetve gyógyszerek és kontrasztanyagok beviteléhez szolgálnak.

A hagyományos angiográfiában (érfestésben) az edénykatétert (Gefäßkatheter), valamint a ballon katétert alkalmazzák. A kardiológiában szívkatétert használnak.

Az aneszteziológiában peridurális (epidurális?) katétert, illetve a folytatólagos regionális aneszteziológiában további (speciális) katétereket használnak. Csőkatétereket alkalmaznak a fül-orr-gégészetben.

Katétereket használnak a reprodukciós medicinában, pleura katétert a sebészetben, illetve a mellkassebészetben valamint az intravénás hozzáférés létrehozásához (zárt katéterrendszerek csökkentik a szennyezés és fertőzés kockázatát).

Hólyagkatéter

A húgyhólyagkatétert a vizelet leeresztéséhez a húgyvezetéken át avagy a hasfalon keresztül alkalmaznak. Az ureterkatétert 1890 óta alkalmazzák a vizelet veséből való leeresztéséhez a húgyvezetéken át a húgyhólyagba avagy a szervezeten kívülre. A kórházi betegek, csaknem 12-16%-ban végzik ezt a beavatkozást. Napjainkban már nemcsak kórházi körülmények között végzik, hanem vannak, akik naponta, saját magukat katéterezik meg.^[2]

A katéter használata történhet pár órán keresztül, de akár a beteg élettartamáig is. Felnőttek esetén 14-16 Ch méretű katéter az ajánlott.

Katéterezés menete:

A katéter felhelyezése előtt az orvosi eszközöket előkészíti, a beteget pedig felkészíti a beavatkozásra. A katéterezés alatt a beteg háton fekve helyezkedik el, felhúzott, kissé szétterpesztett lábakkal. A húgycsőnyílás fertőtlenítése után a katéter cső bevezetése történik. Ha steril vizeletre van szükségünk, akkor a csövőn elinduló vizeletet steril kémcsőbe fogják fel, illetve intermittáló katéterezésnél a vizelet lebocsájtása utána a katétert eltávolítják. Ha állandó katéter kerül felhelyezésre, akkor a katéter végén található ballont, mely a húgyhólyagban van, feltöltik 10ml 0,9%-os NaCl oldattal. Ez rögzíti a csövet és akadályozza meg annak kicsúszást.  A vizelet ezután a katéter zsákba gyűlik. A katéter zsák cseréjét vagy a vizelet leengedését napi szinten a beteg végzi, és maga a katéter cső cseréje pedig meghatározott időnként, egészségügyi intézményben történik. Az állandó katéter, a katéter fajtájától függően, 1 héttől akár 6 hétig is folyamatosan a hólyagban lehet. Rövid, 1-2 hetes katéterezés alkalmával Foley, míg 4-6 hét esetén szilikon katétert használnak.^[3]

Nefrosztómiai-katétert a vizelet vesemedencéből való leeresztésére használnak a bőrön keresztül.^[3]

Típusai

A katéterek többféle célra és alkalmazási időtartamra készülnek, anyaguk és felépítésük is eltérő lehet. Az orvosi gyakorlatban az alábbi főbb típusokat különböztetik meg:

• Foley-katéter – állandó húgyhólyagkatéter, amelynek végén felfújható ballon található. Ez a ballon a hólyagban rögzíti a katétert, így hosszabb ideig (1–6 hét) a helyén maradhat. Leggyakrabban szilikonból vagy latexből készül, és a vizelet folyamatos elvezetésére szolgál.^[4]

• Nelaton-katéter – egyszer használatos, merevebb, rövid ideig (néhány percre, órára) bevezetett hólyagkatéter. Elsősorban diagnosztikai céllal vagy intermittáló katéterezésnél alkalmazzák.^[5]

• Suprapubicus katéter – a hasfalon keresztül, műtéti úton bevezetett katéter, amely közvetlenül a húgyhólyagba jut. Tartós megoldást kínál olyan esetekben, amikor a húgycsövön keresztüli bevezetés nem lehetséges vagy ellenjavallt.

• Ureterkatéter (Double J stent) – a húgyvezeték átjárhatóságának biztosítására szolgál. A vesét és a hólyagot köti össze, és megakadályozza az elzáródás következtében kialakuló vizeletpangást.

• Dialízis-katéter – a hemodialízis kezeléshez használt speciális ércsatlakozás. Legismertebb változatai a Shaldon-katéter és a permanens beültethető dialízis-katéterek.

• Peritoneális dialízis katéter – a hasüregbe vezetett katéter, amelyen keresztül a peritoneális dialízishez szükséges oldat be- és kiáramlik.

• Szívkatéter – a kardiológiában használatos eszköz, amellyel a szív üregeihez, koszorúereihez férnek hozzá diagnosztikai vagy terápiás beavatkozás céljából.

• Ballonkatéter – az angiográfiaban és érsebészetben alkalmazzák. A ballonnal rendelkező katéter az ér kitágítására, szűkületek megszüntetésére szolgál (pl. perkután coronaria intervenció során).

• Peridurális (epidurális) katéter – az aneszteziológiában és fájdalomcsillapításban alkalmazzák, a gerinccsatorna epidurális terébe vezetik a gyógyszerek bejuttatásához.

• Pleura katéter – mellkassebészetben és intenzív terápiában használatos, a mellhártyaűrben felgyülemlő levegő, folyadék vagy vér elvezetésére.

Kockázatok és szövődmények

A katéterek alkalmazása – különösen tartós használat esetén – bizonyos kockázatokkal járhat. A leggyakoribb szövődmények közé tartoznak:

• Húgyúti fertőzések (angol rövidítéssel: CAUTI – catheter-associated urinary tract infection), amelyek a katéterrel összefüggő baktérium-bejutás következtében alakulnak ki. A fertőzés kockázata nő a katéter használatának időtartamával.^[6]

• Mechanikai sérülések a húgycsőben vagy a hólyag falában, amelyek a bevezetés vagy a mozgatás során keletkezhetnek.

• Vérzés a nyálkahártya sérülése miatt.

• Katéter elzáródás a vizeletben lévő kristályok, véralvadék vagy nyálka miatt.

• Kő- vagy biofilm-képződés a katéter felszínén, ami hosszabb használat esetén jellemző, különösen szilikon katétereknél.

• Allergiás reakciók bizonyos anyagokra (pl. latex), amely bőrpírt, viszketést, irritációt okozhat.

A szövődmények megelőzéséhez elengedhetetlen a megfelelő higiénés előírások betartása, a katéter állapotának rendszeres ellenőrzése és szükség szerinti cseréje.