Kolozsmonostori apátság

A kolozsmonostori apátság a gyulafehérvári püspökség mellett a katolikus egyház egyik legkorábbi és legjelentősebb intézménye volt Erdélyben. A középkori erdélyi művelődéstörténet szempontjából is kiemelt jelentőségű az apátsági hiteleshely iratanyagának dokumentációs értéke miatt. Az apátság épületei közül fennmaradt templom ma Kolozsvár egyik műemléke, egyben a Kolozsvár-monostori Fájdalmas Szűzanya plébánia temploma. A romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07396 sorszámon szerepel.^[1]

Kolozsmonostori apátság
Vallás	kereszténység
Felekezet	római katolikus
Egyházmegye	Gyulafehérvári főegyházmegye
Egyházközség	Kolozsvár-monostori Fájdalmas Szűzanya plébánia
Pap(ok)	Székely Dénes
Építési adatok
Építése	11. század
LMI-kód	CJ-II-m-A-07396
Elérhetőség
Település	Kolozsmonostor ( – 1894. december 31.) Kolozsvár (1895. január 1. – , Kolozsmonostor)
Hely	Románia, 400372 Kolozsvár, Monostori út 12.
Elhelyezkedése
Kolozsmonostori apátság Pozíció Románia térképén
é. sz. 46° 45′ 40″, k. h. 23° 33′ 29″46.76123, 23.55799
A Kolozsmonostori apátság weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolozsmonostori apátság témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Elhelyezkedése

Kolozsmonostor a várossal határos település volt, majd a városi tanács 1894-ben hozott rendelete 1895. január 1-jei hatállyal Kolozsvárhoz csatolta; ma a város nyugati részén helyezkedik el. Az apátság maradványai a Nagyváradra vezető út mentén jobboldalt, a kora középkori földvár védőgyűrűjének belsejében találhatóak. Az építmény panelházaktól körülvéve, egy 1987–88-ban épített felüljáró melletti magaslaton áll.^[2]

Története

A bejárat

A szentély

A Kós Károly által tervezett harangláb

Az eredeti Benedek-rendi apátságot a régészeti leletek és az okiratok tanúsága szerint legkorábban I. Béla korában (1061–1063), legkésőbb I. László uralkodása alatt (1077–1095) alapították Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Alapítójának sokáig I. Bélát tartották egy 1263-as oklevél alapján, de utóbb ez a dokumentum hamisítványnak bizonyult; Kelemen Lajos szerint ugyanaz a várispán alapította, aki Kolozsvár városát is. A kolostor nem az erdélyi püspöknek, hanem közvetlenül az esztergomi érseknek volt alárendelve, ami többször is fegyveres támadásokhoz vezetett a kolostor ellen, mert az erdélyi püspökök próbálták hatáskörüket az apátságra is kiterjeszteni. Az apátság területén 1970 óta folytatott régészeti ásatások során mindössze annyit sikerült megállapítani, hogy a bencések legkorábbi épületei a 11. század második feléből származnak. A bencés apátsághoz virágzó gazdaság tartozott: szántóföldek, gyümölcsöskert, veteményeskert, virágoskert, szőlő és vízimalom.^[3]

Adorján püspök (1187–1202) után Vilmos püspök (1204–1221) is fegyvereseket küldött az apátság ellen, akik feldúlták a rendházat és a templomot, az apátot elfogták, a pápai okleveleket elégették, a királyi privilégiumokat igazoló okiratokat a Szamosba dobták. Ezek miatt III. Honoriusz pápa 1222-ben vizsgálatot rendelt el. II. András kérésére a pápa 1225-ben mitra és gyűrű viselését engedélyezte a kolozsmonostori apátnak. A tatárjáráskor a templom elpusztult, majd a 13. század második felében újra felépítették. Ebből a korból csak a szentély maradt meg. A hatásköri harcok a tatárjárás után megszűntek; a püspök ugyan saját birtokaival vette körül az apátságot, de el kellett ismernie, hogy az apát csak az esztergomi érseknek illetve a pápának veti alá magát.^[4]

1288 körül az apátság hiteleshelyi jogot kapott; első ismert oklevele 1308-ból való, közvetett források alapján azonban feltételezhető, hogy működését már korábban elkezdte.^{[* 1]} Kezdetben az oklevelek kiadása alkalomszerűen történt; az apátságot 1338-tól vezető János apát volt az, aki szervezett alapokra helyezte a hiteleshely tevékenységét.^[5]

1362-ben a kolozsvári polgárok közül néhányan összetűzésbe kerülve a szomszédos Szucság egyik nemesével, Chuey fia Pállal, megostromolták a kolozsmonostori apátságot, és odamenekült ellenfelüknek fejét vették. Az eset feltételezhetően az apátság zavaros ingatlanügyei miatt robbant ki; nem sokkal később pedig Ottó apát és István deák, az apátság jegyzője több oklevelet hamisítottak a kolostor birtokainak visszaszerzésére. Ottó apát eltűnt, István deákot pedig 1383-ban okirathamisítás miatt máglyahalálra ítélték, a hiteleshely működését felfüggesztették, a hamisításoknál használt pecsétet összetörték. A hiteleshely a következő évben új pecséttel újból működni kezdett, de a közbizalom nehezen állt helyre, annak ellenére, hogy Mária királynő 1384. február 14-én megerősítette az apátság bíráskodási jogát és Kolozsvártól való függetlenségét, és májusban engedélyezte számukra új közhitelű pecsétnyomó készíttetését.^[6]

Antal apát (1424–1451) nagy tekintélyt szerzett a kolostornak, elkészíttette a 42 kötetet tartalmazó könyvtár és a levéltár leltárát (1427), és átszervezte a hiteleshelyet. Az apátság birtokainak védelmére illetve visszaszerzésére számos pert indított, többek között Lépes György erdélyi püspök, a pelsőci Bebek család, Csáki László erdélyi vajda, Nádasdi Salamon fia Mihály volt székely ispán ellen. Állandó vitában állt Kolozsvár városával is, egyrészt a határos területek tulajdonjoga, másrészt a kolozsvári polgárok által a monostori szőlők után fizetendő hegyvám miatt. Antal apát neve megtalálható a szentély napórájának feliratán. 1437-ben, a Budai Nagy Antal vezette felkelés során a kolostort kirabolták, jegyzőjét, Balázs deák magistert megölték. Antal apát után az apátságot többnyire az uralkodó által kinevezett gubernátorok vagy kommendátorok irányították, akiknek a jogállása azonos volt az apátokéval, de nem voltak a rend tagjai.^[7]

Hunyadi Mátyás alatt Pécsváradi Péter apát 1465-ben engedély nélkül megerősítette az apátságot; az erődítményt Mátyás 1466-ban lebontatta. Feltehetőleg ebből az időből származik az a kör alaprajzú torony, amelynek az alapfalait a földvár északnyugati sarkában tártak fel. 1492-ben a templomot falfreskókkal és színes ablakokkal díszítették. 1556. április 26-án a kolozsvári országgyűlés az egyházi javak lefoglalásáról rendelkezett, ezzel a kolostor működése megszűnt. (A hiteleshely jegyzőkönyvében az utolsó bejegyzés dátuma 1556. június 30.) 1557-től az apátság levéltárát a sekrestyében őrizték,^{[* 2]} és a kolozsvári bíró felügyelete alá helyezték. 1575-től a hiteleshely feladatait világi alapokon szervezték át, és a levéltárat a városba szállították.^[8]

1579-ben Báthory István adományaként a jezsuiták birtokába került, Kolozsmonostor, Bács, Jegenye, Tiburc, Kajántó és Bogártelke falvakkal együtt. Az épületet 1596-ban villámcsapás érte, fedele leégett. Mária Krisztierna fejedelemasszony ugyan rendelkezett a helyreállításról, de a templom 1614-ben még mindig romos állapotban volt, csak 1620–1622 körül állították helyre Somkeréki Erdélyi István költségén. A birtok 1609-ben Kamuti Balázs kezére került, aki kastéllyá alakíttatta át az apátság épületét. Utóbb a birtok a fejedelmi kincstár kezelésébe került. Az 1658–1661 közötti török-tatár dúlás végleg elpusztította a templomot. Az önálló erdélyi fejedelemség megszünte után a birtok ismét a jezsuitáké lett, de mivel a rend időközben új templomot, rendházat és iskolát építtetett Kolozsváron, ennek a templomnak a jelentősége csökkent.^[9]

Az 1658–1661 közötti időszakban a tatárdúlás okozott ismét súlyos károkat az épületben; ezt követően Kemény Simon özvegye, Perényi Katalin újíttatta meg. 1704-ben, a Rákóczi-szabadságharc során az épület állapota megint romlott, a templom leégett, csak a szentély maradt épen. A rend 1773-ban történt feloszlatása után 1782-től katonai raktár lett; 1787-ben magtárként használták. 1794–95-ben ugyan még megjavították a fedelét, de a következő évszázadban 1818-tól köveinek nagy részét Rudnay Sándor püspök engedélyével elhordták, és a Királyi Líceum építésénél használták fel. Az épületből csak a szentély maradt meg, amelyet 1819-ben kápolnává alakítottak át. A templom hajóját 1896-ban az Erdélyi Római Katolikus Státus építtette újjá neogótikus stílusban. 1918-ban egy villámcsapás következtében megrongálódott a tetőzet, és megcsúszott a főbejárat boltíve; a helyreállítás következtében az épületre villámhárítót szereltek. A Kós Károly által tervezett harangláb 1922-ben épült.^[10]

1924. április 27-én az Erdélyi Római Katolikus Státus a templomot 25 évi használatra, 1949. május 1-jéig átengedte a görögkatolikusoknak, évi 100 lej jelképes bérleti díj fejében, a tulajdonjog fenntartásával, kizárólag istentiszteleti, illetve egyházi használatra. Miután 1948. december 1-jén a görögkatolikus egyházat megszüntették, és vagyonát a román állam vette át, 1948–1994 között román ortodox templomként működött. 1991 és 1994 között a római katolikusok is misézhettek itt, majd 1994 júliusától teljes egészében a római katolikus egyházé lett. Az 1994 után történt – állami támogatás nélkül végzett – kiemelkedően szép restaurálás Europa Nostra-díjat eredményezett. A helyreállított templomot 1997. június 20-án Jakubinyi György gyulafehérvári érsek szentelte fel Nagyboldogasszony tiszteletére.^[11][12] 2014-ben a kápolna körüli támfalak megerősítésére volt szükség az omlásveszély miatt; egyúttal csatornázási és szigetelési munkákat is végeztek.^[13]

Apátok listája

Ha az apáti méltóság betöltője nem volt a bencés rend tagja, akkor gubernátornak vagy kommendátornak nevezték, de a jogköre azonos volt a szerzetes apátokéval; hatalma egyaránt kiterjedt az apátság vagyonára és a rend életének kérdéseire is.^[14]

Név	Tisztségviselés ideje	Megjegyzés[15]
László apát	1220 körül
Lázár apát	1290?–1307?	Neve 1313–1314-ben is előfordul, de olyan iratokban, amelyek utóbb hamisítványnak bizonyultak.[16]
Haidenricus apát	1308?–1315?
Miklós apát	1315–1327?	1319–1333 között pannonhalmi apát is, távolléte alatt Broda Miklós szerzetes helyettesítette.[17]
István klerikus, kommendátor	1327?–1332	Méltatlan életmódja miatt XXII. János pápa eltávolította az apátságból.[18]
Pál nándorfehérvári püspök, kommendátor	1332–1337	XXII. János pápa jövedelemkiegészítés címén egyesítette a kolozsmonostori apátságot a nándorfehérvári püspökséggel.[19]
János apát	1338–1345?	A bencés rend XII. Benedek pápa által 1336-ban végrehajtott reformja során az apátság visszakerült a rend irányítása alá.[20]
Jordanus apát	1346?–1350?
Bereck apát	1350?–1356
Czudar László apát	1356–1360	A régebbi irodalom szerint még 1361-ben is ő volt az apát; de a forrásnak tartott oklevél utóbb hamisítványnak bizonyult.[21]
Ottó apát	1361–1383
László apát	1383–1385
Pál apát	1385–1407
Fridel apát	1407–1408
Albeni Henrik apát	1407–1421
[Dobó?] Balázs apát	1421–1424
Antal apát	1424–1451
Rápolti Gothárd gubernátor	1452–1457
Lukács apát	1458–1460
Gorzeres Bertalan királyi orvos, gubernátor	1460–1461	A konvent bitorlónak tekintette a gubernátort, aki 1461-ben a rend nyomására lemondott.[22]
Dengelegi Pongrácz László gubernátor	1461–1463
Pécsváradi Péter apát	1463–1481
Lőrinc boroszlói kanonok, kommendátor	1481–1482?
Dengelegi Pongrácz Mátyás gubernátor	1482?–1490?
Polnar Péter apát	1490–1495
Polnar Gábor boszniai püspök, apát	1495–1501
Tomori Pál jószágigazgató, gubernátor	1501–1520	Az előző apát halála után II. Ulászló kincstári uradalomként magának tartotta meg az apátságot és a kincstár személyzetéhez tartozó jószágigazgatót rendelt az igazgatására.[23]
Bornemisza Márton apát	1511 körül	A tényleges hatalmat Tomori Pál gyakorolta, a szerzetesek által választott apát ebben az időszakban alárendelt szerepet játszott.[24]
Nagyszombati Márton apát	1518–1519
Sági János apát	1519
	1521–1525	Tókus/Tomori István jószágigazgató (1521–1523); Kálnai András jószágigazgató (1523–1525)
Szepekth Miklós apát	1525. november
Czibak Imre gubernátor	1526. május
Gervan János csanádi püspök, apát	1526–1529
	1529–1530	Szapolyai János kincstári birtokként kezeltette az apátságot, az irányítással Gyerőmonostori Kemény János jószágigazgatót bízta meg.[25]
Czibak Imre gubernátor	1530?–1534
Sárvári/Tomori Miklós gubernátor	1534–1539
Martinuzzi Fráter György váradi püspök, gubernátor	1539–1551
Meggyesi Székely Ferenc csanádi püspök, kommendátor	1553
Kolozsvári János apát, csanádi püspök	1554–1556

Leírása

A földvár délkeleti oldalán a bejáratnál baloldalt a Kós Károly tervezte harangláb, jobboldalt az 1831-ben épült klasszicista Kálvária-kápolna (hivatalos nevén Kálvária-kegykép) található. A harangláb a görögkatolikus egyház felkérésére készült, formája a regáti tornyokat idézi. Az északnyugati részen a régészeti feltárások által feltárt erődítésmaradványok, a déli részen 19. századi síremlékek helyezkednek el, köztük az 1849-ben kivégzett Tamás András honvéd alezredesé. (1893-ban az Erdélyi Római Katolikus Státus és az erdélyi püspökség az ide temetkezést megtiltotta.) A templomhoz vezető utat a Jézus szenvedéseit idéző 14 fehér kőkereszt szegélyezi, amelyet a görögkatolikus egyház állíttatott.^[26]

Maga a templom a gótika korai szakaszának stílusjegyeit viseli tagolatlan falfelületeivel és egyszerű részleteivel. Az eredeti állapotban fennmaradt, a nyolcszög három oldalával záródó gótikus szentély a jelenleg látható formájában a 15. század második felében épült; az északról csatlakozó sekrestye utólagos hozzáillesztés. A támpillérek nélküli, törtkövekből épített szentély sarkait vízvetők díszítik; az éleket kváderkövek hangsúlyozzák. Homlokzatán öt magas ablak található, ezek közül a keletiek és a délkeleti a régiek, a déli oldalon levő kettő a 19. századból származik. A szentély déli oldalán egy kőszemöldök alatt 15. századi római számjegyes napóra található, amelyről újabban azt feltételezik, hogy Antal apát idején készült.^{[* 3]} A délkeleti falon román stílusú oroszlános dombormű látható, amely az Árpád-házi királyok jogar-oroszlánjára emlékeztet; ezt az 1890-es évek közepén végzett felújításkor falazták ide. A szentély melletti dongaboltozatos sekrestyét szintén 15. századinak tartják.^[27]

A négyszög alakú, neogótikus hajó kváderkövekből épült a 19. században, felhasználva az apátság régebbi épületének köveit. Ablakai a szentély ablakait másolják. Az 1895-96-ban végzett felújításkor a hajó boltozatát megemelték. A templomhajó nyugati oldalán levő főkaput a 19. században az eredeti nyomán faragták újra. (Az eredetit a kolozsvári Történelmi Múzeum őrzi.) Vimpergával ellátott oromzatát levelek és virágok díszítik; a portálé felett eklektikus Madonna-szobor áll, Bertha Mihály kolozsvári kőfaragó műve. A bejárat két oldalán egy-egy kőtáblán az épület történetének rövid összefoglalása olvasható latin nyelven.^[28]

A templomban 2008 óta tizennégy bronz dombormű található, Korondi Jenő művei, melyek a keresztút stációit ábrázolják.

A templom orgonáját eredetileg a szászdályai templom számára készítette 1792-ben Samuel Joseph Maetz mester; az ottani erdélyi szász lakosság elfogyását követően 1995-ben bontották le, és az 1998-as restaurálás során helyezték a szentélybe.^[29][30]

A templom a romániai műemlékek jegyzékében a CJ-II-m-A-07396 sorszámon szerepel.

Megjegyzések

1. László alvajda 1288. június 8-án kelt oklevele utal erre, lásd Takács 2001.
2. Gaal 1992: 55. o. szerint a levéltárat már 1557-ben Kolozsvárra szállították és a Szent Mihály-templom tornyában helyezték el, ezzel szemben Jakó 1997 és Bogdándi 2012 elsődleges források alapján részletesen leírja a levéltárhoz való hozzáférést, amiből kiderül, hogy a deákoknak ki kellett menniük az apátságba, ahol felnyitották a lepecsételt sekrestyét, és ott megkeresték a kért dokumentumot.
3. A 19. században a napóra feliratát kibetűzhetetlennek tartották, Kovács András szerint ennek olvasata antoniu[s] a[nn]o m[xl?]; lásd Sas 2010: 117. o.