Lebegés (hangtan)

Két közeli frekvenciájú hang együttes megszólaltatásakor egy periodikusan ingadozó erősségű hangot hallunk. Ezt a jelenséget lebegésnek nevezzük. A lebegés frekvenciája megegyezik a megszólaltatott hangok frekvenciáinak különbségével. Ez belátható a következő trigonometriai összefüggés alapján:

Felül két közeli frekvenciájú rezgés, alul az eredményként kapott különbségi rezgés

${\displaystyle \cos {2\pi f_{1}t}+\cos {2\pi f_{2}t}=2\cos \left(2\pi {\frac {f_{1}+f_{2}}{2}}t\right)\cos \left(2\pi {\frac {f_{1}-f_{2}}{2}}t\right)}$, tehát az ${\displaystyle f_{1}}$ és ${\displaystyle f_{2}}$ frekvenciájú rezgések összetételekor olyan eredő rezgést kapunk, aminek a frekvenciája ${\displaystyle f_{1}}$ és ${\displaystyle f_{2}}$ számtani közepe, és amit egy ${\displaystyle |f_{1}-f_{2}|/2}$ rezgésszámú szinuszhullám modulál.

Távíró jelek vételénél a helyi oszcillátorral állítjuk elő a kívánt hangmagasságot, a beat-frekvenciát.

Források

• Magyarított audiovizuális Flash prezentáció a lebegés jelenségéről. Szerző: David M. Harrison