Lederer Ignác

Lederer Ignác Lajos Pál ( Ignaz Ludwig Paul Freiherr von Lederer, Bécs, 1769. augusztus 25. – Bécs, 1849. szeptember 10.) báró, császári-királyi tábornagy (k.k. Feldmarschall), az 1848. március 15-ei forradalom idején a magyarországi császári-királyi főhadparancsnokság (k.k. Generalkommando in Ungarn) főhadparancsnoka.

Lederer Ignác
Született	1769. augusztus 25.[1] Bécs[1]
Elhunyt	1849. szeptember 10. (80 évesen)[1] Bécs[2]
Állampolgársága	osztrák
Gyermekei	August von Lederer Moriz von Lederer
Foglalkozása	fegyveres erők tagja katonatiszt
Kitüntetései	a katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztje[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Lederer Ignác témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Pályafutása

Fiatalon belépett a császári hadseregbe és részt vett a Franciaország elleni háborúkban. Katonai képességeinek köszönhetően gyorsan haladt előre a ranglétrán, 1809-ben vezérőrnaggyá léptették elő, majd megkapta a Katonai Mária Terézia-rend lovagkeresztjét. 1830-ban lovassági tábornokká, 1848 elején tábornaggyá és a Budán székelő magyarországi főhadparancsnokká nevezték ki. Előzőleg is gyakran tartózkodott Magyarországon, ezért 1840-ben magyar honosságot is kapott.

• 
  Császári-királyi vezérőrnagy (k.k. Generalmajor) rangjelzése
• 
  Császári-királyi altábornagy (k.k. Feldmarschallleutnant) rangjelzése
• 
  Császári királyi gyalogsági tábornok (k.k. General der Infanterie), császári-királyi lovassági tábornok (k.k. General der Kavallerie) és táborszernagy (k.k. Feldzeugmeister) rangjelzése
• 
  Császári-királyi tábornagy (k.k. Feldmarschall) rangjelzése

1848. április 18-án a minisztertanács küldöttségének nem engedte meg a fegyvertár átvizsgálását, és megtagadta a nemzetőrség felfegyverzéséhez kért fegyverek kiadatását. A pesti egyetemi ifjúság ezért május 10-én a Szent György téren lévő^[3] várbeli lakása előtt – a korban szokásos tiltakozási formával – macskazenével tüntetett az eljárás ellen.^[4] Lederer előre értesült az ifjúság tervéről, ezért a szomszéd házak udvarán néhány osztály katonaságot rejtett el, akik a tüntetéskor rejtekhelyükről előretörve, megrohanták a tüntető fiatalokat és közülük sokat megsebesítve, átszorították Pestre.^[5] A következő nap vizsgálat indult ellene, ami elől titokban Bécsbe távozott.

Jókai hüledezve látta, hogy egyszerre milyen nagy port vert fel. Kétségkívül gyenge politikus és felületes újságíró volt, de bizonyos tulajdonságai a publicisták fölé emelik. Jelszavakat tudott kidobni a közönség közé s egy sikerült jelszó többet segít mázsaszámra menő bölcs érveknél. Egy ötlet, egy bonmot megöli a legfönségesebb beszédet és megállítja a legdühösebb rohanó tömeget. Láttuk e fiatalembert a Lederer-féle macskazenénél, mikor azt mondja a Lederer vesztét kívánó népnek: »A hazáért könnyű meghalni, de nehéz ölni«. Láttuk a Landerer-nyomda előtt, mikor szakadó esőben letéteti a tömeggel az esernyőket. Az ilyen embernek az elmeszikrái veszedelmesek, ha rosszra használja. Azért hát vigyázni kell, hogy olajat csöppent-e a tűzre, vagy oltó vizet.

– Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora^[6]

Lederert Bécsben tábornaggyá nevezték ki, majd július 1-jén nyugdíjazták.^[7]