Médek

A médek ókori indoiráni nép volt, birodalmuk központja a Kaszpi-tengertől délnyugatra elterülő hegyvidéken helyezkedett el az i. e. 1. évezred első felében. Egyes elméletek szerint a kurdok elődei.^{[1][2][3][4][5]}

Méd előkelők

Történet

A médek a perzsával rokon indoiráni nyelvet beszéltek, eredetileg törzsi formában éltek, egyesek nomád életmódot folytattak, mások erődített falvakban laktak. Az asszír források először i. e. 835 vagy i. e. 834-ben említik őket. ^[6][7] Ekkoriban jelentek meg az Urmia-tó szomszédságában, miután Asszíria megsemmisítette a korábban az ottani hegyvidéket uraló Urartut és így szabaddá vált az út Mezopotámia felé a kimmerek, szkíták, médek, perzsák és mások számára.

A médek megjelennek Szín-ahhé-eríba évkönyvében, uralkodásának második évének leírásában (i. e. 703), amikor a médek követei a behódolást jelző nagy ajándékot hoztak neki. A médeket ő úgy említi, mint akik országának nevét apái, a királyok korábban még hírét sem hallották.

Az ezt követő másfél évszázadban a médek – a babiloni forrásokban a manda törzs^[8] – alapvető szerepet játszottak az Asszíria megdöntésében. Létrehozták az Anatóliától Közép-Ázsiáig terjedő Méd Birodalmat, aminek egyik vazallus tartománya volt Párszua a médekkel rokon perzsák tartománya, amelynek uralkodó dinasztiája a méd dinasztiát létrehozva, a méd és perzsa nemességet egyesítve, a Méd Birodalom hódításaira alapozva hozta létre az Óperzsa Birodalmat az i. e. 6. században. A médek ezután részben összeolvadtak a perzsákkal, ősei a mai kurdoknak.

A méd birodalom i.e. 600 körül

Törzsek

A 6 méd törzs az úgynevezett méd háromszögben élt, amely Rej (Šahr-e Ray), Ekbatana és Aszpadána közti területet takarja.^[9]

• Buszai: az a törzs, amely a médek fő törzse volt. Ekbatana (ma Hamadán) környékén éltek.^[9]
• Paraitakéni, nomád törzs, Aszpadána (ma Iszfahán) környékén éltek.^[9][10][11]
• Sztru­khat: falvakban éltek
• Budii: falvakban éltek^[12]
• Arizanti: mozaikszó, az arya törzs és a Zantu klán összetétele. Kásán környékén éltek.^[9]
• Magi: Lakhelyük Rhaga volt,^[13] amely a mai Teherán területén feküdt.^[14]

Nyelv

A médek nyelve a méd nyelv volt,^[15] amely kurd nyelvvel együtt az északnyugat-iráni nyelvcsaládhoz tartozott.^[16] A nyelvvel az óperzsa nyelvemlékekben lehet találkozni, de a nyelvtanáról semmi információ nem maradt fenn.^[17]

Vallás

Hérodotosz munkái nyomán azt gondolják a tudósok, hogy az iráni népek közül csak a médeknél volt papi törzs.^[18] A magik vagy morgok (perzsául: Magu^[19]) tagjai vagy bölcsek, vagy papok voltak, akik a lelki és mitológiai hagyományokat őrizték. A törzs tagjainak pozíciói apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szállt. Asztüagész uralkodása alatt a magik voltak az udvari tanácsadók, szertartásvezetők, álomfejtők.^[20] A törzs funkcióját valószínűleg az iráni törzsek szövetsége előtt meghatározták, sokak szerint az indoiráni társadalomban is jelen voltak már. Ez magyarázhatja, hogy az Óperzsa Birodalomban is egyedülálló helyzetük volt.^[21]

Híres médek

• Mazarosz - méd parancsnok
• Datisz - méd parancsnok a görög–perzsa háborúk idején
• Artembarosz - méd nemesember