(1865–1944) magyar orvos, gyógyszerész, orvostörténész, akadémiai, főiskolai és egyetemi tanár, az MTA tagja From Wikipedia, the free encyclopedia
Nagysarlói Magyary-Kossa Gyula (Debrecen, 1865. január 8. – Keszthely, 1944. június 21.) farmakológus, orvosdoktor, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (l. 1920)
| Magyary-Kossa Gyula | |
 | |
| az 1920-as években | |
| Született | 1865. január 8. Debrecen |
| Elhunyt | 1944. június 21. (79 évesen) Keszthely |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | farmakológus, orvosdoktor, egyetemi tanár, akadémikus |
| Sírhelye |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Magyary-Kossa Gyula témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A család irataiban eltérően Kossa, Kósa, Kóssa, Magyary, Magyary-Kossa, néha Nagysarlói Magyary névhasználat fordul elő. 1909-ig Kóssa néven, majd a hivatalos teljes néven: Magyary-Kossa formában publikált és szerepelt.
Apja, Magyary-Kossa Károly a debreceni Gazdasági Felsőbb Tanintézetnek és a hozzá tartozó földmíves iskolának volt a tanára. A fiatal Gyula már középiskolás korában több nyelven beszélt, egyaránt kedvelte a természettudományokat és a történelmet is. Gimnáziumi tanulmányainak befejezése után az orvosi pályát választotta. A budapesti tudományegyetem orvosi karára iratkozott be. Doktori oklevelét 1889-ben szerezte meg.
Előbb gyakornok, majd egyetemi tanársegéd volt Bókay Árpádnál, a Budapesti Tudományegyetem Orvosi Karának Gyógyszertani Intézetében. 1893-tól az Országos Bírósági Művegyészeti Intézetben dolgozott Felletár Emil adjunktusaként, ahol vérnyomok kimutatásával és toxikológiai vizsgálatokkal foglalkozott. 1894-ben a méregtan magántanára lett. 1896-ban Lieberman Leó felkérésére ment át az orvosegyetemről és vette át a Magyar Királyi Állatorvosi Akadémia akkor önállósuló, a kórbonctantól különvált gyógyszertani tanszékének a megszervezését és vezetését. 1900-ra már a legkorszerűbb berendezésekkel sikerült felszerelnie intézetét. A tudomány élvonalában álló kutatóhelyet 1900-ban, a párizsi világkiállításon, ezüstéremmel és oklevéllel tüntették ki.
1896-ban az Állatorvosi Akadémia nyilvános rendes tanárává nevezték ki, s ettől fogva 1935. június 1-jéig volt a gyógyszertani tanszék igazgatója, majd egy évig helyettesként a vezetője. Az 1904-1905-ös és az 1920-1921-es tanévben a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola rektorhelyettese volt. 1935-ig a hallgatóknak gyógyszertant és méregtant tanított. 1896-tól 1913-ig másik fő tárgyaként a növénytani ismereteket adta elő, de 1905-ig az állatorvoslás történetének tanára is volt. 1921-ben a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen az orvostörténelem rendkívüli tanáraként hódolhatott történeti érdeklődésének és kutatási szenvedélyének. Az ógörögön és latinon kívül angolul, franciául, németül és olaszul beszélt.
Rendezte és katalogizálta az intézet gyógyszerhatóanyag-ismereti növénytani gyűjteményét. 1901-től 1909-ig a könyvtár vezetését is vállalta, újra használhatóvá tette és részben saját adományaival lényegesen megnövelte a könyvállományt. Szinte hiánytalanul összegyűjtötte a legrégibb állatorvos-tudományi irodalmat. 1902-ben elkészítette a könyvtár kötetkatalógusát, 1904-ben kiadta a Magyar állatorvosi könyvészet 1492-1904 című munkáját, amelyet az 1944-es évig tett teljessé Karasszon Dénes 2005-ben (lásd alább az Irodalomban).
1934-ben az Állatorvosi Főiskola a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar egyik egységeként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem fakultása lett. 1935-1936-os tanévben már mint nyugalmazott tanár vezette intézményét.
1936-ban végleg megvált a gyógyszertani intézettől, és haláláig részben Budapesten, részben a Balaton mellett tartózkodott.
Keszthelyen érte a halál, 1944. június 21-én; hamvai a Kerepesi temetőben nyugszanak.
1905-ben a budapesti VIII. Nemzetközi Állatorvos Kongresszus alelnökségét vállalta. 1907-ben az Országos Állategészségügyi Tanács és a II. Magyar Gyógyszerkönyv szerkesztőbizottsági tagja, 1909-ben pedig az Országos Közegészségügyi Tanács választmányi tagja lett. 1918-ban a Gyógyszerforgalmi Bizottság tagjává, 1922-ben pedig a Felső Oktatásügyi Egyesület választmányi tagjává kérték fel. 1930-ban lett tagja a Növényvédelmi és Növényforgalmi Iroda szaktanácsának, 1932-ben pedig a Magyar Élettani Társaságnak. 1938-ban a Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat tiszteleti tagságát nyerte el.
1918-ban udvari tanácsosi címmel tüntették ki. 1920-ban választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Magyar orvosi emlékek című munkájával a Magyar Tudományos Akadémia érmét nyerte el. Munkásságának elismeréséül a Budapesti Királyi Orvosegyesület aranydiplomával tüntette ki 1941-ben.
Ezeken felül 6 könyv (pl. Hazai gyógynövények. Termelésük, értékesítésük, hatásuk és orvosi használatuk) társszerzője, 260 tudományos dolgozata jelent meg magyar, német és francia folyóiratokban parazitológiai, növénytani, állatorvos-történeti, orvostörténelmi és nyelvészeti munkáival együtt.
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Every time you click a link to Wikipedia, Wiktionary or Wikiquote in your browser's search results, it will show the modern Wikiwand interface.
Wikiwand extension is a five stars, simple, with minimum permission required to keep your browsing private, safe and transparent.
