Miklóssy Gábor

Miklóssy Gábor (Nagyvárad, 1912. október 25. – Kolozsvár, 1998. december 21.) erdélyi magyar festőművész és művészpedagógus.

Nem tévesztendő össze a következővel: Miklósy Gábor.

Miklóssy Gábor
Miklóssy Gábor mester
Született	1912. október 25. Nagyvárad
Elhunyt	1998. december 21. (86 évesen) Kolozsvár
Állampolgársága	román
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	festőművész, művészpedagógus
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Katolikus mérnökcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot Nagyváradon. Eredetileg hegedűművésznek készült, (Bécsben és Budapesten végzett zenei tanulmányokat, ígéretes előadóművészi pályájáról azonban lábának megbénulása miatt le kellett mondania). Kitüntetéssel végezte a budapesti Képzőművészeti Főiskolát (1940), majd Rudnay Gyula mesteriskolájában folytatta tanulmányait (1940-42). Már pályakezdéskor számottevő sikereket ért el: 1942-ben Római Díjat szerzett, ugyanez évben a nagybányai Szent István Díj nyertese a Munkáján keresztül becsüld az embert! című kötött tárgyú pályázaton. 1948-ban elnyerte a Nagyváradi Múzeum 1848-49-es szabadságharc-pályázatának I. és II. díját.

1945-től 1949-ig a nagyváradi képzőművészeti középiskolában tanított, itt volt tanítványa Tolnai Tibor. 1949-től a Kolozsvárt megszervezett képzőművészeti főiskola tanára lett, itt volt egyetemi tanár, innen vonult nyugalomba 1978-ban. Művészpedagógusi működése során a növendékek több nemzedékének adta át elméleti és gyakorlati tudását. Érdemeiért 1954-ben Állami Díjjal tüntették ki és a Művészet Érdemes Mestere címet kapta meg. Képalkotó művészete drámai hatású nagy kompozíciós művekben és metaforákra építő, modern hangvételű képekben ért el csúcseredményeket. Kötött témájú, tömegjeleneteket ábrázoló nagyméretű festményein az 1950-es évek dogmatikus szemléletű elvárásai mellett is jelentős művészi értékeket tudott teremteni (Lupény, 1929; Grivica, 1933). 1961-től ironikus, áttételesen a rendszert bíráló, egy meghasonlott társadalmat drámai kompozíciókban bemutató művek sorát (Partizánok, A gonosz macska; Asztal mellett; Fürdőzők) állította ki. Festményeinek, rajzainak reprodukciói és irodalmi művekhez készített illusztrációi jelentek meg erdélyi folyóiratokban. Portréiban több jeles kortársát – Gaál Gábort, Kacsó Sándort, Szabó T. Attilát – örökítette meg.

Néhány kisebb egyéni kiállításon kívül (Szentes, 1942; Nagyvárad, 1948; Kolozsvár, 1981) összegező jellegű tárlatot nem szervezett, de rendszeresen részt vett hazai és külföldi csoportkiállításokon. Munkái szerepeltek az 1954-es Velencei biennálén, a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Társaságának 1996-os kiállításán. Posztumusz szerepeltették műveit a stockholmi Magyar Házban szervezett 1999-es magyar képzőművészeti tárlaton, amelyet Tamás Gáspár szervezett.^[1] Szintén a művész halála után került megrendezésre Miklóssy Gábor és növendékei cím alatt a Budapesten, majd Marosvásárhelyen bemutatott kiállítás, a kiállításokat Murádin Jenő nyitotta meg.^[2][3] Vallásos témájú kompozícióiból 2000 őszén rendeztek kiállítást Nagyváradon.^[4] Alkotásait őrzik budapesti, nagyváradi, kolozsvári, bukaresti és pekingi múzeumokban.

Családja

Felesége Kondorosi Vilma festő, házasságukból egy gyermek született, Miklóssy Gyula (1954), aki a fényképész mesterséget választotta. Miklósy Gábor házassága válással végződött.

Jeles tanítványaiból

• Kosztándi Jenő képzőművész, népművelő
• Macskásy József festő
• Makár Alajos^[5] festő
• Péterfy László szobrász
• Veress Pál festő
• Jakab Ilona festő
• Jakobovits Miklós festő
• Victor Man festő^[6]

Kötetei

• A szépség a szellem rangja. Művészeti írások, levelek; vál., utószó Sümegi György, szerk. Kerekes György; Komp-Press, Kolozsvár, 2004