Modális hangsor
From Wikipedia, the free encyclopedia
Modális, más néven diatonikus hangsor (eol) az, amelyet hét különböző hang alkot. A modalitás jelen van a régi (a középkori, a reneszánsz és a barokk) zenében és a magyar népzenében (hétfokú hangkészlettel rendelkező dalainak). A hangsorokat szekundszerkezetük alapján is vizsgálhatjuk, vagyis azt, hogy az öt egész hang (nagy szekund) és a két félhang (kis szekund) hol helyezkedik el a hangsoron belül, ami a hangsor fő jellegzetességét adja.
A hét alap modális hangsor
A hangsorok részletes bemutatásához a könnyebb érthetőség kedvéért a szolmizációs hangokat is mellérendeljük, és pirossal jelöljük a kis szekund hangközöket.
| Hangsor | Előjegyzés nélküli példa
betűjelekkel |
Előjegyzés nélküli példa
szolmizációs hangokkal |
Hangnem
az 1–3–5. fok közötti hangközök szerint |
Példa
módosított hanggal* |
|---|---|---|---|---|
| Ion (dúr) | C-D-E-F-G-A-H-(C) | dó-sor
/dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/ |
dúr | dó-sor
/dó-ré-mi-fá-szó-lá-ti-(dó)/ |
| Dór | D-E-F-G-A-H-C-(D) | ré-sor
/ré-mi-fá-szó-lá-ti-dó-(ré)/ |
moll | lá-sor fivel
/lá-ti-dó-ré-mi-fi-szó-(lá)/ |
| Fríg | E-F-G-A-H-C-D-(E) | mi-sor
/mi-fá-szó-lá-ti-dó-ré-(mi)/ |
moll | lá-sor tával
/lá-tá-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/ |
| Líd | F-G-A-H-C-D-E-(F) | fá-sor
/fá-szó-lá-ti-dó-ré-mi-(fá)/ |
dúr | dó-sor fivel
/dó-ré-mi-fi-szó-lá-ti-(dó)/ |
| Mixolíd | G-A-H-C-D-E-F-(G) | szó-sor
/szó-lá-ti-dó-ré-mi-fá-(szó)/ |
dúr | dó-sor tával
/dó-ré-mi-fá-szó-lá-tá-(dó)/ |
| Eol (természetes moll) | A-H-C-D-E-F-G-(A) | lá-sor
/lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/ |
moll | lá-sor
/lá-ti-dó-ré-mi-fá-szó-(lá)/ |
| Lokriszi | H-C-D-E-F-G-A-(H) | ti-sor
/ti-dó-ré-mi-fá-szó-lá-(ti)/ |
○ |
*A legkevesebb módosított hangot úgy kapjuk, ha a dúr hangnemben dóval, a moll hangnemben lával kezdjük a hangsort.
A modális hangsorok C’ alaphangról kiindulva
A szemléltetés kedvéért mindegyikhez egy-egy magyar népdal kottája van mellékelve.
Jón hangsor
Dór hangsor
Fríg hangsor
Líd hangsor
Mixolíd hangsor
Eol hangsor
Lokriszi hangsor
A lokriszi hangsor egy modális hangsor. Előjegyzés nélküli alaphangja a H. Különlegessége, hogy a tonikája és a dominánsa között nem tiszta kvint, hanem szűkített kvint, tritónusz van.
A hangsor ti-dó’-ré’-mi’-fá’-szó’-lá’-ti’, azaz H-C’-D’-E’-F’-G’-A’-H’. [1]
(nincs dal)
A modális hangsorok és a tonális hangnemek közti különbség
A tonális (a dúr és a moll) hangnemek vezetőhanggal rendelkeznek. A vezetőhang a hangsor hetedik hangja, amely a hangnem alaphangjára vezet. A VII. fok és az I. fok között kis szekund (fél hang) távolság van, ami a dúr esetében a ti-dó és a moll (összhangzatos moll) esetében a szi-lá hangköz. A modális hangsorok a jón (dúr) és a líd hangsoron kívül természetes vezetőhanggal nem rendelkeznek. A mai tonális gondolkozásmód szerint a modális hangsorokat aszerint csoportosíthatjuk, hogy az alaphangra épített hármashangzata (alaphang + terc + kvint) dúr vagy moll jellegű. Ha az alaphangra épített terc nagy, akkor dúr, ha kicsi, akkor moll jellegű.
Eszerint:
- dúr jellegű hangsorok: jón, líd, mixolíd
- moll jellegű hangsorok: dór, fríg, eol
A lokriszi egyikhez sem sorolható, mert bár az alaphangra épített terc kisterc, de az alaphangra épített kvint nem tiszta (ti-fá), hanem szűk. Így a hármashangzata is szűkített.
Források
Jegyzetek
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.