Mohák

A mohák az egész Földön elterjedt, nem edényes, embriós növények, mintegy 26 000 ismert fajjal, amelyek közül Magyarországon 659 él (2 becősmoha, 146 májmoha és 511 lombosmoha).^[1]

Ez a szócikk a növényekről szól. Hasonló címmel lásd még: Moha (település).

Fali csavartfogúmoha (Tortula muralis)

Kis termetű, levélkére és száracskára tagolódó vagy telepes, zöld, spórás növények, amelyeknek nincsenek gyökerei és szállítószövete. A szárazságot és a fagyot is jól tűrik. Kanadai tudósok megállapították, a mohák a gleccsertakarók alatt átvészelt 400 év elteltével is képesek új életre kelni, amint napfény éri őket. Ezt a képességüket annak is köszönhetik, hogy az emberi őssejtekhez hasonlóan működő, ún. totipotens sejtjeik vannak. Egyetlen sejtből képes létrejönni egy teljes növény.^[2][3]

Nevük eredete

Több forrás szerint is a moha növények régies megnevezése: halápok, mohok illetve a latin muscus.^[4][5][6]

A moha szó valószínűleg a déli szláv nyelvekből került át a magyar szóhasználatba. Már a 15. században leírták a moh (Földön folyó moh) formát, ’apró, zöld levelű és szárú, spórákkal szaporodó virágtalan növény’ értelemben.^[7]

Rendszerezésük

Bővebben: A mohák rendszertana

Hagyományosan törzsként (Bryophyta néven) tárgyalták őket, és többnyire két osztályukat különböztették meg:

• Májmohák (Hepaticae) és
• Lombosmohák (Musci).

Az új vizsgálatok megállapították, hogy a mohák csoportja parafiletikus (nincs kizárólagos közös ősük). A filogenetikus értékelések három „moha-vonalra” osztják őket, és most ezeket szerepeltetik a törzsek szintjén:

• Becősmohák (Anthocerophyta)
• Májmohák (Hepatophyta vagy Marchantiophyta)
• Lombosmohák (Bryophyta)

A három törzsnek számos olyan, közös jellemzője van, amik alapján mégsem indokolatlan közösen tárgyalni őket.

Közös jellemzőik

• Minden moha embriós növény (Embryophyta): a zigóta osztódása után a fiatal diploid sporofiton egy ideig a gametofiton szervezetében marad.

1. A többi embriós növénytől megkülönbözteti őket a szállítószövet hiánya. Bár szállításra alkalmas sejtek, sejtcsoportok a mohákban is előfordulnak (a lombosmoháknál a sporofitonban és a gametofitonban is, néha igen fejlett formában, a májmoháknál csak a gametofitonban, a becősmoháknál egyáltalán nem), ezek nem homológok az edényes növények (Tracheophyta) edényeivel, ugyanis nincs bennük se lignin, se valódi rostasejt.
2. Életfázisaik úgy váltakoznak, hogy a gametofiton szakasz dominál a sporofitonnal szemben.
3. Sporofitonjuk nem ágazik el, és azon a többi embriós növénytől eltérően csak egyetlen sporangium fejlődik ki.
4. Nincs önálló vízháztartásuk (poikilohidrikusak). Víztartalmuk környezetfüggő; a vizet teljes testfelületükön veszik fel. A szárazságtűrő mohák egyes fajai kiszáradt állapotban is több évig életképesek maradnak, majd vízhez jutva életfolyamataik teljesen helyreállnak (akár múzeumi példányokéi is).

Evolúciójuk

Törzsfejlődésük, evolúciós kapcsolatrendszerük, viszonyuk a többi embriós növénnyel még nem teljesen tisztázott. Az alábbi kladogramokon két hipotézis látható erről:

Májmohák alapi helyzetben	Becősmohák alapi helyzetben

Törzseik és ismertebb nemeik

Becősmohák

• Anthoceros

Májmohák

Telepes és leveles formák is tartoznak közéjük.

• Csillagos májmoha (Marchantia polymorpha)
• Vízicsipke (Riccia fluitans)
  1–6 cm-es teleptestű májmoha. Lápos vizekben az egész Földön gyakori, de tarthatjuk akváriumban is.
• Békalencsemoha (Ricciocarpus natans)
  Szív alakú, sárgászöld májmoha, középen árkolt karéjjal. Semleges vagy savanyú lápos vizekben lebeg, leapadás után szalag alakú pikkelyeivel a talajhoz tapad.
• Illatos májmoha (Mannia fragrans)
  A teleptest 1–2 cm-es. Felül sötétzöld, alul vörösbarna, a telepvégeken fehér pikkelyes rojtokkal. Jellemző „ceruzaszaga”, a virginiai boróka aromás illatára emlékeztet.

Lombosmohák

A száruk leveles; a levélkék szórtan ülnek a száracskán. Egyes fajták spóratokja a felálló száracska csúcsán fejlődik, másoknál az oldalágakon.

• Tőzegmoha (Sphagnum)
• Ezüstmoha (Bryum argenteum)
• Fácskamoha (Climacium dendroides)
• Világítómoha (Schistostega)
• Szőrmoha (Polytrichum)