Nagy Fehér Testvériség

szellemi és emberi lények közössége a New Age-ben From Wikipedia, the free encyclopedia

Remove ads

A Nagy Fehér Testvériség számos New Age-szellemiséget követő új vallási mozgalom, illetve tradicionális beavató rend hit-, illetve fogalomrendszerében olyan, a tökéletesség fokára elért emberi lények, vagy ezt a szellemi nívót birtokló nagyhatalmú szellemi entitások (létezők, lények) közössége, akik - az egész emberiségért végzett - spirituális segítő szolgálatukat, tanításaikat egyes embereken, vagy emberek csoportján keresztül terjesztik.[1] A nyugati világban először a Teozófiai Társulatot megalapító Helena Blavatsky beszélt róluk és utána többen is állították, hogy üzeneteket fogadnak a Fehér Testvériségtől. Néhányan ezek közül: Helena Roerich, Aleister Crowley, Alice A. Bailey, Guy Ballard, stb.[1]

Gyors adatok
Remove ads

Megjelenése

A keresztény misztikában

Az emberi faj spirituális fejlődését kísérő és példamutatásukkal segítő megvilágosodott misztikusok titkos szervezetének gondolata először a XVIII. század végén Karl von Eckartshausen (1752-1803) "A felhő a szentély fölött" című könyvében, melyben a Nagy Fehér Testvériséget a "Lichtgemeinde" ("Fényközösség") kifejezéssel illeti.[2][3] Eckartshausen felvetése élő és elhunyt misztikusok közösségéről szólt, melyet részben a "Szentek Közössége" keresztény elképzeléséből,[4] részben pedig a korábban Európán átáramlott misztikusok, megvilágosodottak, vagy mágus adeptusok titkos társaságaiból merített, amilyen például a rózsakeresztesek testvérisége is volt.[5]

A teozófiában

1881-ben kezdődött meg a "Mahatma levelek" kiadása, melyeket állítólag Kuthumi mester fedett fel Alfred Percy Sinnett teozófus előtt, és amelyek nagy hatással voltak a Blavatsky-féle teozófia korai kialakulására. A levelekben az áll, hogy India és Tibet misztikus szervezeteinek magas rangú tagjai telepatikus kapcsolatba voltak képesek kerülni egymással, így Sinnett-tel is, hasonló módon ahhoz, ahogy a spiritiszta médiumok állítólagosan kapcsolatba tudnak lépni elhunyt személyekkel. A leveleket Sinnett publikálta és bennük a reinkarnáció tanát fejtette ki úgy, ahogy számára felfedték.[6]

Eckartshausen elképzelése kiegészült a teozófiai tanításokban. 1877-ben Blavatsky asszony - a William Emmette Coleman, illetve Bruce F. Campbell átfogó kutatásai szerint nagymértékben plagizált[7] - "Leleplezett Ízisz" című könyvében a tanítások kinyilatkoztatóit a "Rejtett Testvériség Mesterei" néven vagy pedig "Mahatmák"-ként említi. Blavatsky azt állította, hogy e mesterek földi képviselőivel fizikailag is találkozott Tibetben, továbbá hogy médiumi képességeinek köszönhetően ezután is kapcsolatban maradt velük és részesült tanításaikból.[8] A Nagy Fehér Testvériség fogalma Charles W. Leadbeater "A mesterek és az ösvény" című könyvében,[9] valamint Alice A. Bailey munkáiban különösen nagy hangsúllyal szerepel. Bailey szintén azt állította magáról, hogy kinyilatkoztatásokat kapott a Fehér Testvériségtől.

A modern rózsakeresztességben

Arthur Edward Waite - aki az Arany Hajnal Hermetikus Rendje tagja is volt - 1898-ban megjelent ceremoniális mágiáról szóló könyve[10] említést tesz beavatottak titkos csoportjáról, akik az arra érdemeseknek felfedik az igazságot és a bölcsességet. Az "Arany Hajnal" úgy tartja magáról, hogy a Nagy Fehér Testvériség külső, látható rendje.

Az 1915-ben Harvey Spencer Lewis által megalapított A.M.O.R.C. megkülönbözteti tanításaiban a Nagy Fehér Testvériséget és a Nagy Fehér Páholyt, előbbit a Páholy szellemi iskolájaként és testvériségeként tekintik és úgy tartják, hogy minden "az úton járó tanítvány" vágya az ehhez a testvériséghez való tartozás.[11]

Remove ads

Jegyzetek

Kapcsolódó irodalom

Kapcsolódó szócikkek

Fordítás

Loading related searches...

Wikiwand - on

Seamless Wikipedia browsing. On steroids.

Remove ads