Pálmakakadu

A pálmakakadu (Probosciger aterrimus), korábban arakakadu, a madarak osztályának a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék (Cacatuidae) családjához tartozó Probosciger nem egyetlen faja.^[1]

Pálmakakadu
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Osztály: Madarak (Aves) Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes) Öregcsalád: Kakaduszerűek (Cacatuoidea) Család: Kakadufélék (Cacatuidae) Alcsalád: Kakaduformák (Cacatuinae) Nemzetség: Pálmakakadu-rokonúak (Microglossini) Nem: Probosciger Kuhl, 1820 Faj: P. aterrimus
Tudományos név
Probosciger aterrimus (Gmelin, 1788)
Szinonimák
Microglossus aterrimus Ararakakadú (Chernel 1903, Schenk 1933) Fekete ararakakadu (Keve 1970) Arakakadu (Romhányi 1987)[1]
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pálmakakadu témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pálmakakadu témájú médiaállományokat és Pálmakakadu témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

Az Indonéziához tartozó Aru- és Misool szigeteken, Új-Guineában, a Torres-szoros szigetein és Ausztrália északkeleti részén, a York-félszigeten honos.

Alfajai

• Probosciger aterrimus aterrimus - a törzsalak
• Probosciger aterrimus goliath - nagyobb és sötétebb a tollazata.
• Probosciger aterrimus macgillivrayi
• Probosciger aterrimus stenolophus - bóbitája erősebb és keskenyebb.

Megjelenése

A korábbi "arakakadu" nevet az ara papagájokéhoz hasonló, csupasz pofafoltjáról kapta,^[2] a jelenlegi "pálmakakadu" nevet pedig azért, mert hatalmas csőrével még a pálmadiót is fel tudja törni.^[1]

Testhossza 55–75 cm, testtömege 900-1000 gramm. Az alapszíne szürkésfekete, homloka és kantárja fekete és csupasz po­fafoltja vörös; színe dürgés idején rikító skarlátvörös, más időszakokban jóval fakóbb. (A rossz körülmények között tartott madár színei ugyancsak elhalványulnak.) Bóbitája erős, bozontos, ugyancsak fekete. A tojó valamivel kisebb, mint a hím.

Életmódja, élőhelye

Új-Guineában a trópusi esőerdő övezetben, Ausztráliában az esőerdő- és az eukaliptuszövezet határán fordul elő.

Magányosan, párban vagy egészen kis csoportban él. Többnyire naphosszat a fák koronájának legmagasabb pontján ül vagy a lombok felett röpköd. Általában rövid távolságokat repül; a szárnycsapásokat siklórepüléssel szakítja meg.

Pál­madióval, magvakkal, gyümölcsökkel, rügyekkel, bogyókkal táplálkozik. Ezeket a fák ágai közt vagy a földről szerzi; a rovarlárvákat a fát odvaiból, kisebb üregekből szedegeti ki.

Hívójele rendszerint kéttagú füttyentés. Vészjele erős, szaggatott rikácsolás.

Szaporodása

Fák odvába készíti fészkét ágak felhasználásával. az odú többnyire igen magasan van, a pár előszeretettel használja ugyanazt az odút éveken át. Fészkelési ideje mintegy 110 nap. A fészekalja egyetlen tojás, amelyen a tojó 28-35 napig kotlik — ezalatt a hím eteti. Kikelés után mintegy 95-110 nappal repül ki. A hím nem megy be az odúba, hanem kívülről eteti a tojót.

Természetvédelmi helyzete

Szigorúan védett, a CITES I. osztályába sorolt madár; csak állatkertek tarthatják. Összehangolt tenyésztéssel próbálják meg megmenteni a fajt a teljes kipusztulástól. Európában az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége felügyelete alá tartozó Európai Veszélyeztetett Fajok Programja (EEP) keretében tenyésztik a faj egyedeit.