Pontyfélék

A pontyfélék (Cyprinidae) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába és a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe tartozó család.

Pontyfélék
Szivárványos ökle (Rhodeus amarus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes) Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii) Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii) Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei) Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi) Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) Öregcsalád: Cyprinoidea Család: Cyprinidae
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Pontyfélék témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Pontyfélék témájú kategóriát.

Leírás

A pontyfélék igen gazdag halcsalád, fajaik száma eléri az 1500-at. Tipikusan édesvíziek, ritkán fordulnak elő sóssal keveredő (brack) vagy sós vizekben. A fajok száma Délkelet-Ázsiában a legnagyobb, itt nagy hagyományai vannak az édesvízi haltenyésztésnek és nemesítésnek. Gondoljunk csak az aranyhalra, amely az ezüstkárász (Carassius auratus), vagy a koi díszpontyra, amely a ponty (Cyprinus carpio) nemesített változata. Alakjukra általánosan a viszonylag magas hát jellemző. Többnyire növényekkel, vízirovarokkal, rovarlárvákkal és csigákkal táplálkoznak, de egyes képviselőik áttértek a ragadozó életmódra is. A Kárpát-medencében sok pontyféle fordul elő, faj és egyedszámban uralnak szinte minden édesvizet. Gazdasági jelentőségük nagy, egyesek haltakarmányként, mások emberi táplálékként jelentősek. Sokukat tógazdaságokban mesterségesen szaporítják és nevelik, amiben magyar kutatók is jelentős eredményeket értek el (Jaczó, Woynárovich, Horváth, Tölg).

Rendszerezés

A rendbe az alábbi alcsaládok tartoznak:

• Acheilognathinae
• Alburninae
• Barbinae
• Cultrinae
• Cyprininae
• Danioninae
• Gobioninae
• Labeoninae
• Leuciscinae
• Rasborinae
• Schizothoracinae
• Squaliobarbinae
• Tincinae
• Xenocyprinae

Alcsaládokba nem sorolt nemek

Stypodon (Garman, 1881) † Stypodon signifer (Garman, 1881) IUCN Extinct 1996 Schizocypris (Regan, 1914) Mandibularca (Herre, 1924) Pseudobrama (Bleeker, 1870) Paracanthobrama (Bleeker, 1865) Securicula (Günther, 1868) Paracrossochilus (Popta, 1904) Pseudopungtungia (Mori, 1935) Mekongina (Fowler, 1937) Paralaubuca (Bleeker, 1865) Mesobola (Howes, 1984) Parapsilorhynchus (Hora, 1921) Sinilabeo (Rendahl, 1932) Sinocrossocheilus (Wu, 1977) Paraspinibarbus (Chu & Kottelat, 1989) Ptychidio (Myers, 1930) Parator (Wu & Yang & Yue & Huang 1963) Metzia (Jordan & Thompson, 1914) Spinibarbus (Oshima, 1919) Pectenocypris (Kottelat, 1982) Neobarynotus (Banarescu, 1980) Rastrineobola (Fowler, 1936) Yaoshanicus (Lin, 1931) Percocypris (Chu, 1935) Nematabramis (Boulenger, 1894)

Plagiognathops (Berg, 1907) Neobola (Vinciguerra, 1895) Typhlobarbus (Chu & Chen, 1982) Pogonocharax (Regan, 1907) Oreichthys (Smith, 1933) Rohteichthys (Bleeker, 1860) Toxabramis (Günther, 1873) Sanagia (Holly, 1926) Xenobarbus (Norman, 1923) Ospatulus (Herre, 1924) Scaphesthes (Oshima, 1919) Prolabeops (Schultz, 1941) Procypris (Lin, 1933) Sawbwa (Annandale, 1918) Osteochilichthys (Hora, 1942) Prolabeo (Norman, 1932) Pogobrama (Luo, 1995) Pararhinichthys (Stauffer, Hocutt & Mayden, 1997) Troglocyclocheilus (Kottelat & Bléhier, 1999) Placogobio (Nguyen, 2001) Qianlabeo (Zheng & Chen, 2004) Nipponocypris (Chen, Wu & Hsu, 2008) Mesopotamichthys (Karaman, 1971) Discocheilus (Zhang, 1997) Chelaethiops (Boulenger, 1899)

Források

• Schizothoracinae
• ZOOTAXA
• Cyprinid phylogenetics, 2007
• ITIS rendszerbesorolása

További információk

• Ponty.lap.hu - linkgyűjtemény

• A halak portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap