René Just Haüy

René Just Haüy [ejtsd: aüi] (Saint-Just-en-Chaussée, 1743. február 28. – Párizs, 1822. június 3.) francia mineralógus.

René Just Haüy
Született	1743. február 28.[1][2][3][4][5] Saint-Just-en-Chaussée
Elhunyt	1822. június 1. (79 évesen)[6] Párizs
Állampolgársága	francia[7]
Foglalkozása	mineralógus fizikus krisztallográfus
Tisztsége	president of the French Academy of Sciences (1801–1802)
Iskolái	Párizsi Egyetem
Kitüntetései	az Eiffel-tornyon megörökített nevek listája[8] Foreign Member of the Royal Society (1818. március 12.)[9]
Sírhelye	Père-Lachaise temető (60) Grave of Haüy
A Wikimédia Commons tartalmaz René Just Haüy témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Húsz éven át volt paptanár a Jean Lemoine bíborosról elnevezett tanintézetben. 1783-ban a Francia Természettudományi Akadémia tagjává választották. 1793-ban a Commision des poids et des mesures titkára, 1794-ben a bányászati akadémia ásványgyűjteményének főfelügyelője és az École normale tanára, 1802-ben a természettudományi múzeumi és egyetemi tanár lett. Korszakalkotó a Haüy által felfedezett törvény, amely szerint egyazon ásvány kristályai egy alapformára vezethetők vissza, mely a matematikai kristálytan alapját vetette meg. Egyike azon 72 tudósnak, akiknek neve szerepel az Eiffel-torony oldalán.

Művei

• Essai d'une théorie sur la structure des cristaux (Párizs, 1779);
• Traité de minéralogie (Párizs, 1801, 2 kötet, atlasszal; új kiad. 1822);
• Tableau comparatif des résultats de la cristallographie (Párizs, 1809);
• Traités des caractères physiques des pierres précieuses (uo. 1817);
• Traité de cristallographie (Párizs, 1822, 2 kötet, atlasszal).
• Traité élémentaire de physique (Párizs, 2 kötet, 3. kiad. 1891).