Stílus
From Wikipedia, the free encyclopedia
Remove ads
A stílus görög eredetű szó, amely a latin nyelven keresztül terjedt el világszerte. Eredetileg egy betűvetésre használt eszköz volt.[1] Manapság mindennemű közlés kifejezésmódját is értjük rajta.
Jelentései
Előfordul a szó tágabb értelmében is, amikor bármely művészeti ágba tartozó műalkotás művészi formanyelvéről beszélünk. Lehet átfogó jelentésű, mint korstílus és lehet szűkebb értelmezése az egyéni kifejezésmód kapcsán (viselkedésmód, cselekvésmód).
A stílust befolyásolja az közlő egyénisége, lelki állapota, az közlő és a hallgató viszonya. A közlésfolyamat minden tényezője hatással van a stílusra, háromnak azonban kiemelkedő a szerepe: a valóságnak, a közlőnek és a hallgatónak. A közlést folytatónak oly módon kell megfogalmaznia mondanivalóját, hogy a szándéka hatást tegyen a befogadóra. Ennek legfőbb feltétele a közlő és a befogadó feltételezett egyező intelligenciaszintje.
A nyelv és a stílus kapcsolatát az a körülmény is jelzi, hogy a szótárban igaz több jelentése is van a szavak egy részének, de a szövegbe helyezve már csak egy jelentésük érvényesül. Minden nyelvi elemnek van tehát egy, a szavak fogalmi jelentéséből adódó elsődleges jelentése (denotatív). Erre épülhet a kialakuló másodlagos érzelmi-hangulati-gondolati többletjelentés. Ez a stílusban végbemenő jelentésgazdagító folyamat (konnotáció). A másodlagos jelentés mindig hozzáadódik az elsődlegeshez. A stílus kifejezőerején, expresszivitásán azt is értjük, hogy mennyire közvetíti az érzelmeket, hangulatokat, a képzelet és a gondolatok mozgását. A stílus valamilyen módon mindig kifejezi a beszélő személyes kapcsolatát a témával, tartalommal.
Remove ads
Művészet
Országok, nemzetiségek szerint
Építészeti stílusok
Kína
Buddhizmus
Iszlám
Keresztény
Európa
Magyarország
Zenei stílusok
Festészeti stílusok
Európa festészete
Jegyzetek
Források
Wikiwand - on
Seamless Wikipedia browsing. On steroids.
Remove ads