Szent Gál

Gál (latin: Gallus), egyházi nevén Szent Gál (latin: Sanctus Gallus, Írország, 550. körül – Arbon, 646. október 16.) szentté avatott, ír származású, bencés misszionárius, Szent Kolumbán tanítványa és segítőtársa.

Nem tévesztendő össze a következővel: Szent Grál.

Szent Gál
misszionárius, áldozópap
Születése
550 körül Írország
Halála
646. október 16. (96 évesen) Arbon, Svájc, Sankt Gallen közelében
Tisztelete
Egyháza	Római katolikus egyház
Tisztelik	Római katolikus egyház Ortodox kereszténység
Kegyhely	Sankt Gallen-i kolostor
Ünnepnapja	október 16.
Védőszentje ennek	madarak, libák, baromfik, Svájc, Sankt Gallen
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Gál témájú médiaállományokat.

Élete és munkássága

Kolumbánnal 590 körül, Bangorból indult misszióba. Gallián át 610 körül megérkeztek a mai Svájc területére. A Zürichi-tó melletti Tuggenben telepedek le. Ezen területen akkoriban a pogány alemannok éltek, akik meg akarták ölni őket. Továbbmentek, és a Boden-tó melletti Arbonban, Willemar papnál megpihenve, Bregenz felé vették útjukat. Összesen hat éven át térítettek a Boden-tó mentén, ahol a kereszténységnek már voltak gyökerei. Gál ismerte az alemann nyelvet, így munkája Kolumbánnal sikeres volt. Amikor Kolumbán Itália felé indult, Gál betegsége miatt nem mehetett vele. Visszatért Arbonba, majd gyógyulása után Mühletobel (ma: Sankt Gallen) mellett remeteséget alapított, kolostort épített. 629-ben Luxeuilbe hívták apátnak, de mint korábban a püspökséget, ezt is elutasította. Élete végén Arbonba látogatott, itt halt meg, 646-ban.^[1] A Sankt Gallen-i Steinach melletti remeteségben temették el. A sírjánál történt csodák és a Sankt Gallen-i apátság révén terjedt el tisztelete.