Szent Lőrinc-öböl

A Szent Lőrinc-öböl (angolul Gulf of Saint Lawrence, franciául Golfe du Saint-Laurent) a Labrador-félsziget, Új-Fundland és a Nova Scotia-félsziget által határolt öböl — valójában peremtenger (MNL) — az Atlanti-óceán északnyugati részén. Ide ömlik a Nagy-tavak vizét levezető Szent Lőrinc-folyó.

Szent Lőrinc-öböl
Országok	Kanada
Hely	Atlanti-óceán
Elsődleges források	Szent Lőrinc-folyó
Felszíni terület	236 000 km2
Átlagos mélység	148 m
Legnagyobb mélység	572 m
Szigetek	Anticosti, Prince Edward-sziget, Magdalen-szigetek
Elhelyezkedése
Szent Lőrinc-öböl Pozíció Kanada térképén
é. sz. 48° 15′, ny. h. 62° 00′48.25, -62
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Lőrinc-öböl témájú médiaállományokat.

Föld- és vízrajza

A Szent Lőrinc-öböl domborzati viszonyai. Jól látszik az öböl mélyén húzódó Laurentiai csatorna

Területe kb. 236 000 km², átlagos mélysége 148 m, térfogata mintegy 35 000 km³. Majdnem teljesen körülveszik a szárazföldek: északon Labrador-félsziget, keleten Új-Fundland, délen Új-Skócia és a Breton-foki-sziget, nyugaton pedig a Gaspésie-félsziget, Új-Brunswick és Quebec tartomány. Az Atlanti-óceánnal három szoros kötötte össze:

• a Belle-szigeti-szoros Labrador és Új-Fundland között (legkeskenyebb részén 15 km széles, legmélyebb részén 60 m),
• a Cabot-szoros Új-Fundland és a Breton-foki-sziget között (76 km széles, 480 m mély)
• a Canso-szoros a Breton-foki-sziget és Új-Skócia között (1385 m széles és 60 m mély). 1955-ben egy töltést és rajta utat építettek a szoroson át, így itt a vízforgalom megszűnt.

Partvonalát és fenékdomborzatát döntően a pleisztocén időszaki erózió alakította ki; zömmel a Labrador-jégpajzs. Nagyobb szigetei:

• Anticosti,
• Prince Edward-sziget,
• Madelaine-szigetek,
• Breton-foki-sziget,
• Saint Pierre-sziget,
• Miquelon-Langlade.

A Madelaine-szigeteket elválasztó sekély csatornákból apály idején lehúzódik a víz; ilyenkor a szigetcsoport egyetlen szigetté egyesül (MNL).

Egész partvonala kanadai terület. Az ország öt tartománya osztozik rajta:

• Új-Brunswick,
• Nova Scotia,
• Prince Edward-sziget,
• Új-Fundland és Labrador, valamint
• Quebec.

Vizét főleg a Szent Lőrinc-folyó táplálja. Aljzatán ma is megtalálható a folyó jégkorszakbeli medre, az 1400 km hosszú Szent Lőrinc-sefvölgy (Laurentiai-csatorna). Ez akkor alakult ki, amikor a legutóbbi eljegesedés idején a tenger szintje 115–120 méterrel alacsonyabb volt, tehát a Szent Lőrinc-öböl nagy része szárazföld volt.

Ide ömlik még:

• a Miramichi-folyó,
• a Natashquan,
• a Romaine-folyó,
• a Restigouche-folyó,
• a Margaree-folyó, és
• a Humber-folyó is.

Partmenti részei:

• a Chaleur-öböl,
• a Fortune-öböl,
• a Miramichi-öböl,
• az új-fundlandi Szent György-öböl,
• az új-skóciai Szent György-öböl,
• a Bay of Islands és
• a Northumberland-szoros.

Egyéb jellemzői

Vizének felszíni hőmérséklete nyáron +10°C körül van; télen 0°C alá süllyed. Zárt jellege miatt az árapály szintkülönbsége nem éri el a 2 m-t. Az alapvetően édesvízi utánpótlásnak köszönhetően a víz sótartalma csekély.

Gazdasági földrajza, közlekedése

Kanada fő tengeri kijárata; rajta át halad az ország legfontosabb szállítási útvonala. Fő kikötői:

• Québec ,
• Dalhousie,

• Bathurst,

• Chatham,

• Charlottetown,

• Corner Brook,
• Sept-Îles (érckikötő),
• Port Cartier (érckikötő),
• Baie Comeau (gabonakikötő).

Vizeiben intenzív a halászat (tőkehal, hering).

A Breton-foki-szigetet közúti és vasúti híd is összeköti a szárazfölddel.

Érdekességek

16–17. századi baszk táborhelyek az öböl partvidékén

Az öblöt hivatalosan a francia Jacques Cartier fedezte fel 1534-ben. Partvidékét a helybeliek falu, település jelentésű kifejezése után „a kanadák országának” nevezte el; ebből kapta a nevét Kanada.^[1] Ekkoriban baszk halászok, bálnavadászok is rendszeresen látogatták Új-Fundlandot és az öblöt. Táborhelyeik maradványait több tucat helyen ásták ki a régészek.^[forrás?]

A Breton-foki-sziget északkeleti csücskénél fekvő Szent Pál-szigetet „az öböl temetőjének” is nevezik, mert errefelé sok hajó futott zátonyra. Partvidékén több nemzeti parkot hoztak létre.

Természetvédelmi terület a Gaspé-félszigettől keletre fekvő Bonaventure-sziget, a Madelaine-szigetekhez tartozó Brion-sziget és Rochers-aux-Oiseaux, ahol tömegense pihennek meg a vándormadarak.^[2]