Szilva-farkincásboglárka

A szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni) a valódi lepkék (Glossata) alrendjébe sorolt boglárkalepkefélék (Lycaenidae) családjában a farkincás-rokonúak (Eumaeini) nemzetség egyik faja. Egyes források^[1][2][3] szilvafalepkének nevezik. A Magyar Természettudományi Múzeum nyilvántartásában^[4] egyszerűen „szilva-farkincás” néven szerepel.

Szilva-farkincásboglárka
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda) Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda) Osztály: Rovarok (Insecta) Rend: Lepkék (Lepidoptera) Alrend: Valódi lepkék (Glossata) Alrendág: Heteroneura Osztag: Kettős ivarnyílásúak (Ditrysia) Tagozat: Cossina Altagozat: Bombycina Öregcsalád: Pillangószerűek (Papilionoidea) Család: Boglárkalepkefélék (Lycaenidae) Alcsalád: Tűzlepkék (Lycaeninae) Nemzetség: Farkincás-rokonúak (Eumaeini) Nem: Satyrium L., 1758 Faj: Szilva-farkincásboglárka (Satyrium pruni)
Szinonimák
szilvafalepke Papilio pruni Papilio prorsa Fixsenia pruni
Alfajok
S. p. dujianensis S. p. gansuensis S. p. jezoensis S. p. pruni
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szilva-farkincásboglárka témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szilva-farkincásboglárka témájú médiaállományokat és Szilva-farkincásboglárka témájú kategóriát.

Származása, elterjedése

Eurázsiai faj; Anglia déli és Spanyolország északi részétől a Csendes-óceán partvidékéig megtalálható. A Japán-szigeteken négy rokonfaj:

• Satyrium jezoensis,
• Satyrium fentoni,
• Satyrium mera,
• Satyrium iyonis

helyettesíti.

Magyarországon általában ritka; csak ritkán tömeges. A Kárpát-medencében főleg annak déli részén él; észak felé jelentően megritkul.

Megjelenése, felépítése

A két nem meglehetősen hasonló, de a hím első szárnyán nincs világos folt.

Szárnyának fesztávolsága 26–30 mm; a szárny fonákja bronzfényű barna. Felül mindkét ivar szárnya barna, a halvány narancsszínű szegélyfoltsor főként a hátsó szárny anális részén látható jól. Az első szárny fonákjának fehér harántvonalát belül rendkívül finom, kékesfekete harántvonalak szegélyezik. A külső szögletben a szegélyfoltsor jól látható. A hátsó szárny fonákján a szegélyfoltsor igen erős, a belső ívfoltok kerek pettyek, a narancsszínű szalag az egész szárnyon végigfut. A felszíni narancssárga foltok mérete változhat.

A hím első szárnyának felső szegélye 15–17 mm hosszú; rajta kerek, sötét illatfolt fejlődött ki. A hátsó szárny belső szögletében és a faroknyúlvány fölött nincs narancssárga folt. A nőstény mindkét szár­nyának szegélyterét narancssárga foltok díszítik, belső és külső peremü­kön fekete pontokkal, amelyek mérete a belső szöglet felé nő.

A zöld hernyó hátoldalán sötét csík fut végig, és azt két oldalról barna bibircsek szegélyezik.

Életmódja, élőhelye

Egy nemzedéke repül májustól július végéig. Ligetes, bokros helyeken, fölhagyott szőlők­ben és gyümölcsösökben, erdőszéleken él. Kis területen mozognak, és azt nem hagyják el. Hím sokkal több van, mint nőstény, és a hímek őrzik területüket.

Az imágók szívesen szívogat­nak a fagyal (Ligustrum spp.) és a bodza (Sambucus spp.) virágán. A legtöbbet akkor láthatjuk, amikor a fagyal virágzik. Délután általában leveleken sütkéreznek, ritkábban kerülnek szem elé.

A nőstények petéiket egyesével helyezik kökény (Prunus spinosa), besztercei szilva (Pru­nus domestica) vagy kék ringló (Prunus insititia) virágrügyes ágaira. A her­nyók ezeken a növényeken táplálkoznak.

Alfajok, változatok

Nagy ritkán egy-egy nőstény szárnyának fonákján a fehér csík és a szegélytér narancssárga szalagja közötti tér fehér — Satyrium pruni f. albofasciata

Hasonló fajok

A hátsó szárny fonákjának élénk és széles szegélytéri szalagja, valamint a foltokat díszítő fekete pontok alapján könnyen meghatározható. Faunaterületünkön nincs hasonló faj.