Szizál

A szizál vagy szizálagávé (latin nevén Agave sisalana) a spárgafélék családjába tartozó, mexikói származású egyszikű növényfaj, melyet levélrostjáért termesztenek a mérsékelten nedves trópusi éghajlaton. Habár a szizál rostját szizálkendernek is nevezik,^[1] maga a növényfaj nem áll rokonságban a kétszikűek közé tartozó kenderfajokkal.

Szizál
Szizálültetvény Tanzániában
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Osztály: Egyszikűek (Liliopsida) Rend: Spárgavirágúak (Asparagales) Család: Spárgafélék (Asparagaceae) Alcsalád: Agávéformák (Agavoideae) Nemzetség: Agávé (Agave) Faj: A. sisalana
Tudományos név
Agave sisalana Perrine
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szizál témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szizál témájú médiaállományokat és Szizál témájú kategóriát.

Megjelenése

Évelő. A magyarországi kertekben is ültetett foszlóslevelű pálmaliliom termetéhez hasonló növényfaj. Félméteres, torzsaszerűen vaskos, föld feletti szára van, amin levélrózsa fejlődik nagy, merev, kékeszöld színű, kardszerű pozsgás levelekkel. A 120–200 cm hosszú és 10–15 cm széles levelek fogas szélűek, csúcsuk pedig szúrós, sötétbarna tövisben végződik. A szizálagávé azon agávéfajok közé tartozik, amelyek életük végén egyszer virágoznak.^[2] A növény 5–6 méter magasságot is elérő fürtvirágzatában nagy, liliomszerű, zöldesfehér-sárgászöld színű, kellemetlen szagú virágok fejlődnek. A virágok olyan értelemben meddők, hogy a virágzatokból fejlődő sokmagvú toktermések is és a bennük levő magok is általában fejletlenek.^[3] A növény a virágok között nagy számban fejlődő sarjhagymákkal szaporodik.^[4][5]

Elterjedése

A növény Mexikóból származik. Termesztésének köszönhetően a Bahama-szigeteken, a Nyugat-indiai szigetvilágban, Brazíliában, Nyugat-Afrikában is jelen van, az 1880-as évek óta pedig Kelet-Afrikában is jelentős állomány található.^[1][4]

Felhasználása

Rostnövény: a rostok miatt a növény leveleit rendszeresen levágják 7–10 éves koráig. A levélerek mentén találhatók a kemény, erős, tartós, nyújtható rostok, amikből például zsineget (cukorspárga), különféle köteleket, kötélárukat, lábtörlőt, szőnyeget, pokrócot, kalapot, kefét készítenek. A szizálfonalból készült kötelek jóval rugalmasabbak a kenderköteleknél.^[1] A hajókötelek alapanyaga manapság a szizál helyett már inkább műszál.^[2][4]

A jobb minőségű dartstáblák is szizálból készülnek.^[6]