Szojuz–21

A Szojuz–21 (oroszul: Союз 21) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte az első űrhajósokat a Szaljut–5 űrállomásra.

Szojuz–21
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Bajkal (Байкал)
Hordozórakéta	Első Szojuz rakéta
A repülés paraméterei
Start	1976. június 6. 12:08:45 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	790
Leszállás
ideje	1976. augusztus 24. 18:32:17 UTC
Időtartam	49 nap 6 óra 23 perc 32 mp
Űrhajó tömege	6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	246 / 274 km
Pályahajlás
Föld körül	51,6°
Periódus
Föld körül	89,7 perc

Szovvjet bélyeg a küldetés emlékére, 1976.

Küldetés

Feladata a sokkabinos űrállomás egységeinek: zsilipkamra, lakókabin, vezérlőfülke, laboratórium beüzemelése, berepülése. Az előírt napirendi programok között szerepeltek navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási feladatok.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1976. június 6-án a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 89,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 246 kilométer, apogeuma 274 kilométer volt. Hasznos tömege 6570 kilogramm. Akkumulátorait az űrállomás napelemei által tartották üzemi szinten. Összesen 49 napot, 6 órát, 23 percet töltött a világűrben, 790 alkalommal kerülte meg a Földet.

A dokkolás automatikus megközelítéssel, majd kézi vezérléssel történt. Az űrhajósok 8 órát aludtak, 3 órát tornáztak, 11 órát dolgoztak, és 2 órát személyes szabadidőként használhattak. A laboratórium az elmúlt űrprogramokban használ és bevált eszközökkel volt felszerelve. A szolgálatot befejezve, a kutatási program eredményeit átrakodva a leszálló kabinba, befejezték az űrállomás lezárást, majd megkezdték a leszállási műveleteket.

Augusztus 24-én levált az űrállomásról, majd belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Kokcsetav városától 200 kilométerrel délnyugatra értek Földet.

Személyzet

• Borisz Volinov parancsnok
• Vitalij Mihajlovics Zsolobov fedélzeti mérnök

Tartalék személyzet

• Vjacseszlav Dmitrijevics Zudov parancsnok
• Valerij Iljics Rozsgyesztvenszkij fedélzeti mérnök

Mentő személyzet

• Viktor Vasziljevics Gorbatko parancsnok
• Jurij Nyikolajevics Glazkov fedélzeti mérnök

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1981. ISBN 963 05 2348 5
• Tim Furniss, David J. Shayler: Praxis Manned Spaceflight Log 1961-2006, Springer, 2007, ISBN 0-387-34175-7

További információk

• Szojuz–21. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
• Szojuz–21. energia.ru. [2020. október 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
• Szojuz–21. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
• Szojuz–21. kursknet.ru. [2012. június 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. március 15.)
• Szojuz–21. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. március 15.)

Elődje: Szojuz–20

Szojuz-program 1967–1981

Utódja: Szojuz–22

• Csillagászatportál
• Oroszország-portál