Szojuz–32

A Szojuz–32 (oroszul: Союз 32) szovjet háromszemélyes, kétszemélyessé átalakított szkafanderes személyszállító, szabványos rendszerben épített Szojuz űrhajó. Az űrhajó vitte a 3. hosszú időtartamú alapszemélyzetet, a Szaljut–6 űrállomásra.

Szojuz–32
Szaljut-program
Repülésadatok
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hívójel	Proton (Протон)
Hordozórakéta	Szojuz–U
A repülés paraméterei
Start	1979. február 25. 11:53:49 UTC
Starthely	Bajkonur, LC1
Keringések száma	2755
Leszállás
ideje	1979. június 13. 16:18:26 UTC
Időtartam	108 nap 4 óra 24 perc 37 mp
Űrhajó tömege	6800 kg
Pálya
Pályamagasság
Föld körül	198,4 / 274,3 km
Pályahajlás
Föld körül	51,61°
Periódus
Föld körül	89,94 perc
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz–32 témájú médiaállományokat.

Küldetés

Feladata az űrállomás használhatóságának megállapítása, a hajtóműrendszer megjavítása, valamint az előírt navigációs, csillagászati, műszaki, légkörkutatási, földfotózási, földmegfigyelési, orvosi és biológiai kutatási program folytatása.

Jellemzői

Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> – Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.

1979. február 25-én a Bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz hordozórakéta (11А511U) juttatta Föld körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.9 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 198 kilométer, apogeuma 274 kilométer volt. Hasznos tömege 6800 kilogramm. Szerkezeti felépítését tekintve a Szojuz űrhajó napelemtáblák nélküli változatával megegyező. Akkumulátorait az űrállomás napelemtáblái által előállított energiával tartották üzemkész állapotban. Február 26-án 14 óra 30 perckor kapcsolódott össze az űrállomással, a I-es dokkoló egységnél. A dokkolás automatikus vezérléssel történt. Összesen 108 napot, 4 órát, 24 percet és 37 másodpercet töltött a világűrben. Összesen 2755 alkalommal kerülte meg a Földet.

Alapos ellenőrzés után megtörtént az átszállás. Március 14-én fogadták a Progressz–5 teherűrhajót, ami több új egységet (kutatási eszközt és anyagokat), üzemanyagot, levegőt szállított. Március 16. és március 27. között a Szaljut egyesített hajtóműrendszerén sikeres nagyjavítást végeztek. Az elhasználódott eszközöket, anyagokat, hulladékot átpakolták a teherjárműbe, amit április 3-án leválasztottak.

Április 11-én hajtóműhiba miatt elmaradt a negyedik Interkozmosz küldetés, melynek keretében repült Bulgária első űrhajósa, Georgi Ivanov. A kutatási eszközöket, műszereket, anyagokat május 15-én a Progressz–6 teherűrhajó szállította. A leválasztott teherűrhajó helyére, személyzet nélkül érkezett a Szojuz–34 űrhajó, leváltva a 108 napos űrbeli tartózkodást meghaladó Szojuz–32 egységet. A Szojuzok űrbeli tartózkodásának üzemidejét 90 napra tervezték. A hosszú üzemidőt a Szojuz–33 sikertelen dokkolása okozta.^[1]

Június 13-án automatikus üzemmódban, személyzet nélkül belépett a légkörbe, a leszállás hagyományos módon – ejtőernyős leereszkedés – történt, Zsezkazgantól 295 kilométerre északnyugatra ért Földet.

Személyzet

(zárójelben a küldetések száma a Szojuz-32-al együtt)

Indításkor

• Vlagyimir Afanaszjevics Ljahov (1), parancsnok
• Valerij Rjumin (2), fedélzeti mérnök

Leszálláskor

• űrhajósok nélkül