Taupói-tó

A Taupói-tó 616 km²-es felületével Új-Zéland legnagyobb tava, az Északi-sziget közepén terül el. A Taupo tűzhányó kalderájában keletkezett, annak mintegy 26 ezer évvel ezelőtti szupervulkáni kitörése nyomán. A Waitahanui, Tongariro, és Tauranga Taupo folyók táplálják, fölös vizét a Waikato, Új-Zéland leghosszabb folyója vezeti le.

Taupói-tó
Ország(ok)	Új-Zéland
Hely	Északi-sziget
Vízgyűjtő terület	3487
Típus	kráter-tó
Elsődleges források	Waitahanui River Hinemaiaia Stream Waiotaka River Waimarino River Waihāhā River Tauranga Taupō River Kuratau River Tongariro River
Elsődleges lefolyások	Waikato
Hosszúság	46 km
Szélesség	33 km
Felszíni terület	616 km²
Legnagyobb mélység	186 m
Víztérfogat	59 km3
Part hossza	193 km
Tszf. magasság	356 m
Elhelyezkedése
Taupói-tó Pozíció Új-Zéland térképén
d. sz. 38° 49′, k. h. 175° 55′-38.816666666667, 175.91666666667
A Wikimédia Commons tartalmaz Taupói-tó témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

A tó partján üdülőváros található, fontos turisztikai központ, évente több millió látogatóval. A tóból nagy mennyiségben halásszák a betelepített sebes pisztrángot és szivárványos pisztrángot.

Látkép a tóról

Keletkezése

A tó a Taupo nevű, körülbelül 26 500 évvel ezelőtt felrobbant szupervulkán (az esemény neve Oruanui kitörés(wd)) kalderájában alakult ki. Ez volt a legnagyobb vulkánkitörés a Földön a Toba-vulkán 75 000 évvel ezelőtti kitörése óta. A Taupo azóta 28 alkalommal tört ki.^[1] A legutóbbi nagy kitörésére, a Hatepe-kitörésre i. sz. 180 körül került sor, ennek is globális hatásai voltak. A tó felszíne alatt, valamint a környékén továbbra is működnek vulkáni eredetű hőforrások.^[2][3]

Élővilága

A tó környékén bükkfafélék és kőtiszafafélék alkotnak erdőt, amelynek aljnövényzetében főleg páfrányok élnek, mint a Blechnum filiforme, Asplenium flaccidum, Doodia media, Hymenophyllum demissum, Microsorum pustulatum és a Microsorum scandens. Néhány más jellegzetes társult növény az Olearia ranii és a Alseuosmia quercifolia.^[4]

A hazai állatvilág képviselői a Paranephrops planifrons, egy endemikus folyami rákféle, és a kokopu, a Galaxias családhoz tartozó ugyancsak endemikus apró halfajta. A tóban jelentős állománya él a sebes pisztrángnak (Salmo trutta) és a szivárványos pisztrángnak (Oncorhynchus mykiss), ezeket Európából és Kaliforniából telepítették be a 19. század végén. A pisztrángok számára táplálékul Retropinnidae fajokat is betelepítettek.

Melegvíz-kedvelő szivacsok és más gerinctelenek élnek a víz alatti geotermikus hőforrások környékén.^[2]