Tizedik isonzói csata

A X. isonzói csatára 1917. május 12. és június 5. között került sor az olasz és a Monarchia és német expedíciós csapatok között. A X. isonzói csata az olasz front megnyitása óta a legnagyobb véráldozatot hozta, rengeteg sebesült, halott maradt a hadszíntéren, tömegesen szöktek meg a katonák a harc elől mindkét oldalon.

A X. isonzói csata
Konfliktus	Olasz front (Első világháború)
Időpont	1917. május 12. – június 8.
Helyszín	Isonzó folyó
Eredmény	Visszavert olasz támadás Osztrák-Magyar Monarchia győzelme
Szemben álló felek
Olasz Királyság  Osztrák–Magyar Monarchia
Parancsnokok
Luigi Cadorna Conrad von Hötzendorf Svetozar Borojević
Szemben álló erők
430 zászlóalj 400 000 fő 3800 löveg 210 zászlóalj 200 000 fő 1400 löveg
Veszteségek
200 000 fő (36 000 halott, 27 000 hadifogoly) 125 000 fő (17 000 halott, 23 000 hadifogoly)
Térkép
é. sz. 46° 00′ 00″, k. h. 13° 37′ 60″46, 13.6333
A Wikimédia Commons tartalmaz A X. isonzói csata témájú médiaállományokat.

Előzmények

Nagy-Britanniában 1917-ben miniszterelnök-váltás történt. Az új miniszterelnök, David Lloyd George meg volt győződve arról, hogy a nyugati fronton a háború megnyerhetetlen, a győzelem kikényszeríthetetlen. Ezért szorgalmazta új frontvonalak megnyitását a Központi hatalmak ellen, így támogatta, hogy antant erők érkezzenek az olasz frontra, az Isonzóhoz is. Az antant 1917-ben dűlőre szerette volna vinni a világháborút, és ezt egy döntő, nyári offenzív sorozattal érték volna el. A terv lényege az volt, hogy a Központi hatalmakat harapófogóba zárják, egyszerre induljon meg támadás a nyugati, a keleti, a mezopotámiai, a palesztin, a balkáni és az olasz fronton, ezáltal felőrölve a Központi hatalmak seregeit.

Az Osztrák–Magyar Monarchia szerette volna elérni, hogy Németország támogasson 1917 első felében egy közös támadást Olaszország ellen, ezáltal kikapcsolva az olasz frontszakaszt. A német hadvezetés a terveket nem látta kivitelezhetőnek és későbbre halasztotta. Az Osztrák–Magyar Monarchia elkezdte Olaszország 1917 végi megtámadásának terveinek kidolgozását.

Az antant erőknek sikerült megállapodniuk egy olasz támadás szükségességében, habár a terveket az angol hadvezetés ellenezte. Így jelentős számú hadianyagot szállítottak át a nyugati frontról az Isonzó térségébe, 16 új olasz hadosztályt állítottak csatasorba és további 6 hadosztály állt kiképzés alatt. Az olasz nehéztüzérség mintegy négyszeresére nőtt.

A csata

Az 1917. május 12-én megindult olasz támadás óriási létszámfölényt mutatott: több mint kétszer több hadosztály indult meg olasz oldalról, mint amennyi a Monarchiának a térségben volt. Cadorna tábornok Görzből indította a támadást, északra és délre vonultak az olasz csapatok, ahol kisebb területeket foglaltak el. A támadó vonal 40 km hosszan húzódott a mai Szlovénia területének nyugati részén. Május végére az olasz hadsereg 15 km-re megközelítette Triesztet. A monarchiabeli térségben tartózkodó kisebb számú csapatok keményen védekeztek, míg május végére új csapatok érkeztek a Monarchiából, akik június 4-én ellentámadást kezdtek és előrenyomultak. Az olasz csapatok hátráltak, majd az egyre fokozódó nyomás miatt feladva az addig elfoglalt területeket visszatértek a kiinduló frontvonalukra. Cadorna június 8-án leállította az olasz offenzívát és visszavonta az olasz csapatokat.

Eredmények

A csaknem egy hónapig tartó csata során rengetegen haltak meg mindkét oldalon, az olaszok közel kétszer annyi embert vesztettek, mint a Monarchia hadserege. Kétszeres létszámfölényben, jól felszerelt fegyverekkel sem tudtak az olaszok döntő csapást mérni a Monarchia hadseregére. Ez a Monarchia hadvezetésében tovább erősítette azt az elképzelést, hogy egy jól felszerelt, kellően kivitelezett támadással az olasz hadsereg megsemmisíthető, az olasz front felszámolható.

Források

• Galántai József: Az első világháború (p. 394) - Gondolat K. Bp. (II.k:1988.) - ISBN 963-282-004-5

További információk

• Az olasz front^{[halott link]}

Kapcsolódó szócikk

• Isonzói csaták

• Az első világháború portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap