Torda

Torda (románul Turda, németül Thorenburg, szászul Torembrich, római neve Potaissa volt) város, municípium Romániában Kolozs megyében. Az egykori Torda vármegye, majd Torda-Aranyos vármegye székhelye volt. A múltban Aranyospolyánt és Keresztest csatolták hozzá.

Nem tévesztendő össze a következővel: Torontáltorda.

Ez a szócikk a településről szól. Hasonló címmel lásd még: Torda (keresztnév).

Torda (Turda, Thorenburg)
A tordai római katolikus templom
Torda címere
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Kolozs
Rang	municípium
Községközpont	Torda
Polgármester	Cristian Matei (a korábbi polgármester: Tudor Stefanie)
Irányítószám	401001–401189
Körzethívószám	0x64[1]
SIRUTA-kód	55259
Népesség
Népesség	43 319 fő (2021. dec. 1.)[2]
Magyar lakosság	2566 (6%, 2021)[3]
Népsűrűség	609 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	315 m
Terület	91,43 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 34′, k. h. 23° 47′46.566666666667, 23.783333333333
Torda weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Torda témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Nevének eredete

Neve az ősi magyar Turda személynévből ered, az pedig a török turdi (= megmaradt) szóból.

Földrajza

Kolozsvártól 32 km-re délkeletre a Rákos-patak és az Aranyos folyó összefolyásánál épült. Szomszédai: Szentmihály és Aranyosgyéres.

Története

A római Potaissa romjai

Helyén egykor a dák Dierna, majd a római Potaissa állott. Már a rómaiak is bányásztak itt sót. A Magyar Királyság megalakulásának elején Torda sóbányászata előtérbe kerül. Az első oklevél, amelyben említésre kerül az erdélyi só I. Géza király 1075-ből származó oklevele, ahol név szerint említik az erdélyi Turda [Torda] várához tartozó sóvámot, mely az Aranas [Aranyos] folyó mellett van. Az oklevél érdekessége, hogy Torda város és az Aranyos folyó szavak is magyarul szerepelnek a latin nyelvű iratban. Később Torda lesz az összes erdélyi sóbánya adminisztratív, irányító központja, melyet sókamarának, később sóhivatalnak neveztek. Torda vára a 11. század elején már megvolt, és a mai Várfalva feletti magaslaton állott. Maradványai ma is láthatók. A tatárok 1241-ben elpusztították. A vár valószínűleg 1285-ben, a második tatár betöréskor pusztult el. 1289-ben IV. László a kézdi székelyeknek adományozta a vár Aranyos nevű földjét, és ezzel megalapította Aranyosszéket.

Ótorda nyugati részén egykor egy Szentmiklós nevű helység állott, ahol Mikud ispán 1275 körül várat épített, melyet 1285-ben a tatárok leromboltak. A 15. század elején újra felépítették, utoljára 1508-ban említik, ma már nyoma sincsen.

1463-ban tartották itt az első országgyűlést, majd 1505-ös országgyűlésen itt újították meg a három nemzet unióját. 1542. december 20-án az itt tartott országgyűlés ismerte el János Zsigmondot erdélyi fejedelemnek. Az 1557-es országgyűlésen ismerték el a protestáns egyházakat, majd az 1568-as a országgyűlésen hirdették ki – Európában elsőként – a vallásszabadságot. Újtorda gótikus református templomába menekültek a lakosok 1601-ben Basta serege elől, de az a falakat ágyúkkal szétlőve lemészárolta őket. A város mellett verte meg a császári sereg Vitéz Mihály vajda seregét, az eseményre a csata helyén 1974-ben felállított monumentális Vitéz Mihály-emlékmű és emlékpark hívja fel a figyelmet.

1614-ben Bethlen Gábor sóvágóknak adományozta az elnéptelenedett települést, ekkor kezdődött el újra a sókitermelés.

1665-ben Torda és Dés városokat a gyulafehérvári országgyűlés nemes városokká nyilvánította. A tordaiak sajátos jogállásukat 1711-ig őrizték meg sértetlenül, attól kezdve kiváltságaikat rendre elveszítették. 1848-ban hivatalosan is megszűnt a nemes városok intézménye Erdélyben.

1714-ben Mikes Mihály gróf telepített be pálosokat.

1910-ben 13 455 lakosából 9674 magyar, 3389 román és 100 német volt. Magyar lakosságának nagy része a második bécsi döntés után Kolozsvárra költözött.

1944-ben véres csata zajlott le a magyar-német és szovjet-román seregek között, melyben a magyar-német csapatok egy hónapra megakadályozták a szovjetek előrenyomulását.

2002-ben 55 887 lakosából 47 442 román, 5618 magyar, 2703 cigány és 83 német volt.

2011-ben 47 744 lakosából 36 785 román, 3905 magyar, 2603 cigány és 35 német volt. 4416 fő nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról.^[4]

Népessége

A városháza

Avram Iancu szobra

A népesség alakulása 1850-től[5]
Év	Összesen	Román	Magyar	Egyéb
1850	8743	1861	6287	595
1880	10 563	2417	7609	537
1890	12 370	2927	9045	398
1900	13 587	3469	9433	685
1910	15 167	4184	10 533	450
1920	16 692	5223	10 361	1108
1930	21 428	8332	10 602	2494
1941	32 170	22 670	7108	2392
1956	35 606	26 550	7338	1718
1966	44 980	36 544	7622	814
1977	55 294	46 258	7718	1318
1992	61 200	51 631	7114	2455
2002	55 887	47 442	5618	2827
2011	47 744	36 785	3905	7054

Látnivalók

Református parókia, ahol Petőfi Sándor utoljára találkozott feleségével és fiával, mielőtt elindult volna a segesvári csatába

Az emléktábla szövege

A sóbánya bejárata

• Az egykori Potaissa nevű római városban tartózkodó V. makedón légió számára épített katonai erődítmény romjai ma is láthatóak.
• Óvár
• Római katolikus templom
• Ótordai református templom
• Újtordai református templom
• Az egykori sókamaraházban történeti múzeum van.
• Neoreneszánsz városháza, eredetileg Torda-Aranyos vármegye megyeháza
• Ioan Rațiu Emlékház
• Ioan Rațiu-szobor
• Mária kongregáció emlékműve
• Anyafarkas-szobor
• A város híres sóbányájával is büszkélkedhet. A bánya a 17. századtól 1932-ig működött. A második világháborúban légvédelmi búvóhelyként használták, később pedig sajtot érleltek a járatokban. Az 1990-es évek eleje óta látogatható turisztikai nevezetesség. Levegője jótékony hatású légúti betegségekben szenvedők számára.
• A városnak sósfürdője is van.
• A várostól nem messze található a Tordai-hasadék (7 km) és a Túri-hasadék (5 km).
• Az egykori Jósika Miklós utcában (ma Ion Rațiu utca) az ótordai református papilakon emléktábla hirdeti, hogy itt szállt meg Petőfi Sándor 1849. július 21-én. Itt találkozott utoljára családjával, mielőtt eltűnt volna a segesvári csatában. Az udvaron található Suba László szobra Petőfiről és Szendrey Júliáról.

Híres emberek

Torda

• Itt született 1597 körül Thordai János unitárius lelkész, fordító, tanár.
• Itt született 1745 végén / 1746 elején Abáts János református püspök.
• Itt született Köteles Sámuel (1770–1831) filozófus, az MTA tagja, a magyar filozófiai szaknyelv egyik megteremtője.
• Itt született 1796. április 28-án báró Jósika Miklós regényíró.
• Itt született 1819. július 7-én Kőváry László régész, történetíró.
• Itt született 1824. február 27-én Szigethy Csehi Miklós magyar honvédőrnagy, a piski csata hőse.
• Itt született 1852-ben Balogh Árpád operaénekes.
• Itt született 1863. március 25-én Kőváry Ottó vasúti hivatalnok és szakíró.
• Itt született 1883. április 14-én Viski Károly etnográfus, egyetemi tanár, 1945-től a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
• Itt született 1886. október 23-án Varga Béla filozófus, pedagógus, unitárius püspök, teológiai író, egyetemi tanár, az MTA l. tagja.
• Itt született 1891. október 12-én Tulogdy János földrajztudós.
• Itt született 1897-ben Zsidó Sándor ügyvéd, országgyűlési képviselő.
• Itt született 1900. június 14-én Barra István biológus, botanikus, szőlőpatológus.
• Itt született 1902. október 5-én Nagy Albert festőművész.
• Itt született 1907. augusztus 12-én Étienne Hajdu képzőművész, szobrász.
• Itt született 1909. február 26-án Anavi Ádám magyar költő, író, irodalom szakos tanár.
• Itt született 1911. október 2-án Baróti Dezső magyar irodalomtörténész.
• Itt született 1916. augusztus 10-én Keszy-Harmath Erzsébet magyar kertészmérnök, kertészeti szakíró.
• Itt született 1918. május 27-én Tóth Samu magyar nyomdászati szakíró, könyvtervező.
• Itt született 1924. április 11-én Csetri Elek történész, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja.
• Itt született 1924. május 22-én Darkó László festő, művészettörténész.
• Itt született 1924. szeptember 2-án Szabó Adorján Etelka orvosi szakíró.
• Itt született 1925. február 19-én Sinka Zoltán Tibor germanista, egyetemi oktató.
• Itt született 1928-ban Bányai József magyar író, újságíró, szerkesztő.
• Itt született 1929. november 25-én Gross Arnold grafikus, festő.
• Itt született 1934 május 20-án Szenyei Sándor újságíró, sportújságíró, író.
• Itt született 1934 június 12-én Tőrös Gábor szobrászművész.
• Itt született 1937. május 18-án Lászlóffy Aladár költő, író, műfordító.
• Itt született 1938. május 19-én Tatár Zoltán pedagógus, helytörténész.
• Itt született 1939. május 21-én Lászlóffy Csaba költő, novellista, drámaíró, műfordító.
• Itt született 1939 október 3-án Újvári Mária könyvtáros, bibliográfus, egyetemi oktató.
• Itt született 1939 december 23-án Kessler Jenő Attila biológus, paleo-ornitológus, szakíró, egyetemi tanár.
• Itt született 1949. november 26-án Simonffy Katalin televíziós szerkesztő, rendező.
• Itt született 1954. március 17-én Bajusz István régész, egyetemi docens.
• Itt élt Abáts Márton, aki a 18. században a tordai református egyház lelkésze volt.
• Itt hunyt el 1937. május 22-én Balázs Ferenc erdélyi magyar író, költő, mészkői unitárius lelkész, a népfőiskola mozgalmának a megteremtője országunkban.
• Itt hunyt el 1981. április 9-én Nagy Jenő zenetanár, a Tordai Magyar Dalkör karnagya.

Testvértelepülései

• Angoulême, Franciaország
• Hódmezővásárhely, Magyarország
• Bihartorda, Magyarország
• Torontáltorda, Szerbia
• Putten, Hollandia
• Santa Susanna, Spanyolország
• Kiskunfélegyháza, Magyarország