Trefán Leonárd

Trefán Dávid P. Leonárd (Kézdiszentkereszt, 1875. december 15. – Kolozsvár, 1945. november 30.) erdélyi magyar ferencrendi szerzetes, római katolikus egyházi író, elbeszélő.

Trefán Leonárd
Életrajzi adatok
Születési név	Trefán Dávid
Született	1875. december 15. Kézdiszentkereszt
Elhunyt	1945. november 30. (69 évesen) Kolozsvár
Sírhely	Házsongárdi temető
Munkássága
Vallás	keresztény
Felekezet	római katolikus
Felavatás	1898
Hivatal	ferences tartományfőnök
Hivatali idő	1914-1924
A Wikimédia Commons tartalmaz Trefán Leonárd témájú médiaállományokat.

Életútja, munkássága

Középiskoláit Kézdivásárhelyen végezte. 1891-ben belépett a Szent Ferenc-rendbe. Vajdahunyadon kezdte meg újoncévét, teológiai tanulmányait pedig Esztelneken és Vajdahunyadon végezte (1894–98). Három évig Székelyudvarhelyen tanított a Ferenc-rend elemi iskolájában. 1898-ban szentelték pappá, ezt követően Mikházán újoncmester és házfőnök (1898–99); provinciai titkár Kolozsváron (1899–1904), Marosvásárhelyen (1904–1906) és Kolozsváron (1906–32); 1908-tól tanácsos is, 1909-től provinciális helyettes, 1914–24 között a Ferenc-rend tartományi főnöke; a harmadikrendi közösség igazgatója Mikházán (1932–34) és Kolozsváron (1942–45). 1920-ban politikai vádakkal bebörtönözték.

Ligeti Ernő szerint „nagy szervező munkát fejtett ki a katolikus sajtó megteremtése körül”. Alapítója és szerkesztője volt a Szent Ferenc Hírnöke országos harmadikrendi lapnak (1903–24), A Hírnök keresztény társadalmi, irodalmi, művészeti lapnak (1921–44), a Katolikus Világ hitéleti folyóiratnak (1923–45), a Bernardinus hitszónoklati lapnak (1912–18), a Szent Kereszt – Heilige Kreuz című kétnyelvű folyóiratnak (1926–43). Gondozásában jelent meg a Katolikus Naptár (1905–45).

A Szent Bonaventura nyomda kéziszedőterme

1906-ban Kolozsváron megalapította a Szent Bonaventura nyomdát és könyvkiadót, amely a ferences zárdában működött 1948-ig, az államosításig. Ez volt annak idején Kolozsvár legmodernebb nyomdája, amelyben egy világi művezetőn kívül 30–40 Ferenc-rendi szerzetes végezte a gépkezelést, szedést, könyvkötést. Az egyháztörténet a 20. századi erdélyi katolikus sajtó apostolát látja benne. Írói és intézményszervezői munkája mellett kiváló szónok is volt. Az ő nevéhez fűződik a ferencesek kolozsvári óvári templomának restaurálása. 1930-ban ő építette Kolozsváron az Alverna-templomot és üdülőházat, a nyomdában dolgozó ferences testvérek pihenőhelyéül.

628 cikke jelent meg az általa alapított/szerkesztett folyóiratokban, valamint az Erdélyi Lapok, Jóbarát, Vasárnap, Szent Antal című folyóiratokban, amelyek hitépítő szellemű elbeszéléseit is közölték.

Végső nyughelye a Házsongárdi temetőben lévő Ferenc-rendi sírkertben van (Kertek), amely műemléki védettség alatt áll: CJ-IV-m-B-07839.356.^[1]

Művei

• Páduai Szent Antal imaegyesületének kézikönyve (Kolozsvár, 1908; további kiadások uo. 1930, 1941);
• Táborhegyi fényben (elmélkedések, Kolozsvár, 1919; 2. kiad. 1930);
• Élő vizek mellett (prédikációk, Kolozsvár, 1926);
• Mosolygó tájak (elbeszélések, Kolozsvár, 1936);
• A mi falunk (rajzok, elbeszélések, Kolozsvár, 1941);
• Hegyen-völgyön-rónaságon (elbeszélések. Budapest, 1943 Az Actio Catolica népies füzetei).