Utószülött István magyar királyi herceg

Árpád-házi István (Wehrda, (ma Marburg városrésze), Türingiai Tartománygrófság, 1236 – Velence, 1271. április 10. után röviddel), ragadványnevei: Utószülött István, Velencei/Velencés István, horvátul: Stjepan Postum, olaszul: Stefano il postumo, magyar királyi herceg, Szlavónia hercege, velencei patricius, II. András negyedik, utószülött fia a harmadik feleségétől, Estei Beatrix királynétól. III. András apja.

Ez a szócikk II. András magyar király fiáról szól. Hasonló címmel lásd még: István magyar királyi herceg (egyértelműsítő lap).

István
Árpád-házi István
Ragadványneve	Utószülött/Velencei/Velencés István
Szlavónia hercege
Stjepan/István
Uralkodási ideje
1270 – 1271. április 10. után röviddel
Elődje	Árpád-házi Béla
Utódja	Kun László
Életrajzi adatok
Uralkodóház	Árpád-ház
Született	1236 Wehrda, (ma Marburg városrésze), Türingiai Tartománygrófság
Elhunyt	1271. április 10. után röviddel (35 évesen) Velence
Nyughelye	San Michele in Isola
Édesapja	II. András magyar király (1176/77–1235)
Édesanyja	Estei Beatrix anconai őrgrófnő (1210 körül–1239)
Testvére(i)	Árpád-házi Szent Erzsébet Anna Mária bolgár cárné Jolán magyar királyi hercegnő Kálmán magyar királyi herceg András magyar királyi herceg IV. Béla magyar király
Házastársa	1. Traversari Erzsébet ravennai patriciuslány (–1264)
Házastársa	2. Morosini Tomasina velencei patriciuslány (1250 körül–1300)
Gyermekei	1. házasságából: 1. István (1264–fiatalon) 2. házasságából: 2. András (1265 körül–1301) Házasságon kívüli kapcsolatából: 3. N. (fiú) 4. N. (fiú)
A Wikimédia Commons tartalmaz István témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

Apja halála után a vele várandós királynénak menekülnie kellett Magyarországról, mert II. András két idősebb fia, IV. Béla és Kálmán herceg kétségbe vonták az elhunyt király apaságát.^[1] A királynénak kalandos úton sikerült megszöknie, és Türingiában hozta világra a magyar király fiát. István Velencében nevelkedett. 1244-ben a Velencével kötött békeszerződésében IV. Béla kikötötte, hogy a város sem Beatrixszal, sem pedig a fiával nem szövetkezik, és nem tesz lépéseket velük közösen a magyar király ellen.^[2] István kétszer nősült. Az első felesége Traversari Erzsébet (meghalt 1264-ben), Tomaso de Foliano özvegye és Paolo (Guglielmo) Traversari ravennai patrícius törvényesített lánya, akivel 1263-ban kötött házasságot. A házasságból egy fiú, István született, akinek a születése az anya életébe került, viszont a kisfiú csecsemőkorában meghalt. Másodszorra Michele Sbarra Morosini velencei patrícius lányát, Morosini Tomasinát vette feleségül. Az ő fiuk volt a későbbi III. András, akit a nagyapa után neveztek el. Egy évvel 1272-ben bekövetkezett halála előtt írásba foglalta a végrendeletét. Ebben magát Szlavónia hercegének nevezte, és valamennyi magyar trónhoz való jogát Andrásra örökítette. Ebből az okmányból ismerjük azt a tényt, hogy István hercegnek két házasságon kívüli fia is született, akiknek azonban sem a neve, sem az élete nem ismeretes.^[3] István herceg életében nem tudta érvényesítenie a magyar trónhoz való jogát, viszont azt átruházta fiára, András hercegre, aki korán elvesztette apját. 35 évesen halt meg Velencében.

Gyermekei

• 1. feleségétől, Traversari Erzsébet (–1264) ravennai patriciuslánytól, 1 fiú:
  • István (1264–fiatalon)
• 2. feleségétől, Morosini Tomasina (1250 körül–1300) velencei patriciuslánytól, 1 fiú:
  • András (1265 körül–1301), III. András néven magyar király, 1. felesége Fenenna (1276–1295) kujáviai hercegnő, 1 leány, 2. felesége Habsburg Ágnes (1281–1364) német királyi hercegnő, osztrák hercegnő, nem születtek gyermekei:
    • (1. házasságából): Erzsébet (1292–1338), jegyese I. Vencel (1289–1305) magyar és III. Vencel néven cseh király, nem ment férjhez, gyermekei nem születtek
• Házasságon kívüli kapcsolatából, 2 fiú:
  • N. (fiú)
  • N. (fiú)

Származása