Vészi Gyula

Vészi Gyula (Nagymaros, 1888. június 29.^[4] – Budapest, Józsefváros, 1918. november 1.) orvos, biológus, egyetemi tanár, Vészi Margit (1885–1961) újságíró, műfordító testvére.

Vészi Gyula
Született	1888. június 29.[1] Nagymaros[1]
Elhunyt	1918. november 1. (30 évesen)[2] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Hildegard Droedar (h. 1914–1918)[3]
Gyermekei	egy gyermek
Szülei	Vészi József
Foglalkozása	orvos biológus
Tisztsége	egyetemi tanár
Iskolái	Göttingeni Egyetem Magyar Királyi Tanárképző Intézeti Gyakorló Főgimnázium (1898–1906) Bonni Egyetem (–1912)
Sírhelye	Salgótarjáni utcai zsidó temető
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Vészi József (1858–1940) hírlapíró, főszerkesztő és Keményfi Franciska (1866–1945) fiaként született zsidó polgári családban. A Magyar Királyi Tanárképző-Intézeti Gyakorló Főgimnáziumban érettségizett (1906), majd a Göttingeni Egyetem Orvostudományi Karán folytatta tanulmányait. Oklevelét Bonnban szerezte meg, 1912-ben. Ezt követően Max Verworn élettanprofesszor asszisztenseként dolgozott és az idegrendszer ingervezetési mechanizmusait kutatta.

Az első világháború kitörésekor, 1914-ben, a Bonni Egyetemen a fiziológia magántanárává nevezték ki. Önkéntesként bevonult a német hadseregbe, de magyar állampolgársága miatt hamarosan leszerelték. Német feleségével hazatért Magyarországra, s újból bevonult.^[5] A háború alatt mint ezredorvos teljesített szolgálatot. 1917 augusztusában a román fronton súlyoson megsebesült. Egy gránátszilánk ment keresztül a lábán és a sok vérveszteség annyira legyengítette, hogy Kolozsvárra szállították, ahol a Vöröskereszt Kórházban helyezték el. Apja közbenjárására feleségével és lányával (Évával) együtt Budapestre szállították.^[6] Felgyógyulása után a Pénzintézeti Hadikórház osztályvezető főorvosa és bakteriológusa lett. Budapesti beosztása idején a Budapesti Tudományegyetem gyógyszertani laboratóriumában dolgozva folytatta tudományos munkáját. 1918 októberében a Debreceni Tudományegyetem Élettani Tanszékének nyilvános rendes tanárává, tanszéki igazgatójává nevezte ki. Korai halála miatt azonban egyetlen napot sem taníthatott. Előbb felesége, majd egy nappal később ő is a spanyolnátha áldozata lett. Gyermeküket Vészi Jolán és férje, Bíró Lajos vették magukhoz. Ő írta a Deutsches Medizinisches Handelslexikon biológiával foglalkozó részét és több mint 30 tanulmányt publikált a Zeitschrift für Allgemeine Physiologie című lapban.

A Salgótarjáni utcai zsidó temetőben nyugszik.

Díjai, elismerései

• Ferenc József-rend lovagkeresztje hadidíszítménnyel és a kardokkal (1917)