VHS

A VHS (Video Home System) 1976 óta létező analóg mozgóképfelvételi és lejátszási technológiára vonatkozó szabvány, videókazettát kezelő készülékek számára. A japán JVC cég fejlesztése, ez a szabvány vált általánossá az otthoni felhasználású videók között az 1980-as évektől kezdve.

Toshiba gyártmányú VHS videómagnó

VHS és VHS-C kazetta

VHS-kazetta belseje

VHS-lejátszó vagy videómagnó

A VHS-kazettákra jellemző volt, hogy lejátszásnál a mágnesszalag kopott, így a kép és a hang minősége kis mértékben fokozatosan romlott. Bár voltak jobb minőségű videókazetták is.

A VHS-lejátszók gyártását 2016-ban szüntették meg, ekkor állította le utolsóként a japán Funai cég a gyártást, és beszüntette az alkatrészek szállítását is.^[1]

Videókép rögzítése

A VHS-rendszernek hozzávetőlegesen 3 MHz sávszélesség állt rendelkezésre a kép- és 400 kHz a színvivő jel számára, amit alacsony szalagsebesség mellett, döntött szalagsávú leolvasással érnek el. A kép intenzitási (fényességi vagy szürkeárnyalatos) jelét frekvenciamoduláltan rögzítik. A videószalagon a képi információt hordozó „sávok” (videojelek) a szalag lejátszási irányához képest megdöntve foglalnak helyet, mint szövegsorban a perjelek "///". Minden egyes ilyen sáv a kép egy fél sorának információját hordozza, hasonlóan az analóg televíziós sugárzási rendszerekhez. A PAL-rendszerű VHS-felvétel 576 sort képes rögzíteni képkockánként, a szocialista országokban néhol előforduló SECAM-rendszerűek kb. 400 sort.

Hangsáv rögzítése

Az eredeti VHS-szabványban a hangjeleket a szalag felső szélén lévő folytonos sávra rögzítették alapsávi jelként, ahogyan egy magnetofonban. A rögzített hangsáv frekvenciatartománya nagyrészt a szalag sebességétől függött. A normál lejátszási sebesség mellett NTSC-rendszerű felvételnél ez durván a 100 Hz-től 10 kHz-es frekvenciák visszaadását jelentette, az ennél kisebb szalagsebességű PAL-rendszerű jelrögzítésnél még szerényebb volt a hangtartomány felső része.

HI-FI sztereó változat

1980-as évek közepén a JVC a VHS szabványt HI-FI sztereó hang képességgel bővítette ki. A jelek nem a szalag lineáris hangsáv-részén, hanem a képi, azaz a döntött sávokban kaptak helyet, méghozzá úgy, hogy a frekvenciamodulált hangsávokat a képi jelbe úgynevezett mélységi multiplexeléssel (depth multiplexing) beágyazták. A modulált audió vivőpárt a fényességi, valamint a szín vivőfrekvencia által nem használt tartományába illesztették.

A visszafelé kompatibilitás miatt a HI-FI sztereó jel mellett rögzítésre került a hagyományos lineáris monó hangsáv is, így a kazetta régebbi típusú vagy monó videómagnókkal történő lejátszása esetén a felvétel nem némult el.

A plusz két audió fej a képi forgó fejdobban kapott helyet (a két fej nem a bal és jobb csatornát jelenti). Az eljárás eredménye egy CD-hez közeli hangminőség (20 Hz és 20 kHz közötti hangfrekvencia tartomány, 80 dB-es dinamikatartomány). További jellemzője, hogy a hangminőség az összes szalagsebesség (EP, LP, SP) mellett azonos marad.

A technológia hátránya, hogy a hagyományos szalagos magnókhoz képest a VHS HI-FI sztereó hangjele a fejdobban lévő forgó fejpárnak köszönhetően nem folytonos, ezért a szalagon rögzített jelek és a fejváltási sebesség közötti esetleges eltolódás halk zümmögő hangot eredményezhet lejátszáskor.^[2]

A VHS egyéb változatai

• VHS-C (camcorderek számára kifejlesztett kisebb méretű kazetta)
• S-VHS (Super VHS), amelyet 1987-ben vezettek be, nagyobb képfelbontású, mint a sima VHS
• S-VHS-C (a VHS-C super VHS változata)
• W-VHS (még analóg formátum, de már HD minőségű)
• W-VHS-C (a VHS-C W-VHS változata)
• D-VHS (digitális, HD minőségű)
• D-VHS-C (a VHS-C D-VHS változata)

Műszaki specifikációk

• Lejátszási/felvételi sebesség SP üzemmódban: PAL-rendszerben 2,339 cm/s, NTSC-rendszerben 3,335 cm/s
• Szalagszélesség: 12,70 mm (½ inch)
• Jelátvitel: 3-3,5 MHz
• Vízszintes képfelbontás: 250 sor
• Függőleges képfelbontás: PAL-rendszerben 576 sor, NTSC-rendszerben 486 sor
• Frekvenciaátvitel: állófejjel: 100–9000 Hz +-3dB; forgófejjel: 20–20000 Hz +-1dB (jel-zaj arány: 42dB, ill. <72 dB)

Játékidő és szalaghossz

PAL/SECAM-rendszerben

Típus	Standard Play	Long Play	Szalaghossz
E-30	30 perc	60 perc	148 láb
E-60	60 perc	120 perc	290 láb
E-90	90 perc	180 perc	429 láb
E-120	120 perc	240 perc	173 méter / 570 láb
E-180	180 perc	360 perc	259 méter / 851 láb
E-195	195 perc	390 perc
E-200	200 perc	400 perc
E-210	210 perc	420 perc
E-240	240 perc	480 perc	348 méter / 1142 láb
E-300	300 perc	600 perc

NTSC-rendszerben

Típus	Standard Play	Long Play	Extended Play / SLP	Szalaghossz
T-20	20 perc	40 perc	60 perc	145 láb
T-30	30 perc	60 perc	90 perc	211 láb
T-45	45 perc	90 perc	135 perc	310 láb
T-60	60 perc	120 perc	180 perc	412 láb
T-90	90 perc	180 perc	270 perc	610 láb
T-120	120 perc	240 perc	360 perc	247 méter / 812 láb
T-160	160 perc	320 perc	480 perc	327 méter / 1075 láb
T-180	180 perc	360 perc	540 perc	369 méter / 1210 láb
T-240	240 perc	480 perc	720 perc	433 méter / 1421 láb