Vida Géza

Vida Géza (Nagybánya, 1913. február 28. – Nagybánya, 1980. május 11.) nagybányai szobrászművész. A fafaragás nagy mestere volt, ritkán használt követ. 1974-től a Román Akadémia levelező tagja. Vida György (1946) művészettörténész apja.

Vida Géza
Született	1913. február 28.[1][2][3] Nagybánya
Elhunyt	1980. május 11. (67 évesen)[1][2][3] Nagybánya
Állampolgársága	osztrák–magyar ( – 1918. október) román (1918. október – )
Foglalkozása	szobrász szakszervezeti tisztségviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Vida Géza témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Életpályája

Művészeti tanulmányait szülővárosában, a nagybányai művésztelepen, Ziffer Sándornál kezdte, akinél modell után rajzolt. A második világháború idején, 1942-1944 között bejutott a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bory Jenő szobrászművész lett a mestere.

1944-ig tagja és kiállító művésze volt a kolozsvári Barabás Miklós Céhnek. 1947-től kiállító művésze volt a nagybányai és az országos romániai tárlatoknak. Állami megrendeléseket kapott köztéri szobrok megalkotására, díjakban, elismerésekben részesült. 1950-ben kinevezést nyert a nagybányai művészeti középiskolába, majd 1954-től annak igazgatója lett.

Kiállításai (válogatás)

Egyéni

• Kolozsvár (1948)
• Bukarest (1948, 1958)

Csoportos

• XXIX. velencei biennále (1958)

Köztéri művei (válogatás)

• A román katona emlékműve (1964, Nagykároly)
• Öregek tanácsa (1971, Nagybánya)
• Partizán emlékmű (kőből, 1972, Majszin)

Romániai állami díjak, elismerések

• a Román Népköztársaság Állami Díja (1953)
• a Művészet Kiváló Mestere (1957)
• Munka Érdemrend I. fokozat (1963)
• Kulturális Érdemrend I. fokozat (1968)
• a Kultúra és Művészet Állami Bizottságának díja (1971)