Władysław Ślewiński

Władysław Ślewiński (Nowy Białynin, 1856. június 1. – Párizs, 1918. március 24.)^[1]) lengyel festő, Gauguin egyik tanítványa, a Fiatal Lengyelország mozgalom egyik vezető művésze.^[2]

Władysław Ślewiński
Önarckép breton kalapban (1912)
Született	1856. június 1. Nowy Białynin
Elhunyt	1918. március 24. (61 évesen) Párizs
Állampolgársága	Kongresszusi Lengyelország
Foglalkozása	festőművész egyetemi oktató
Iskolái	Julian Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Władysław Ślewiński témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Élete

A poronini árva (1912)
Varsói Nemzeti Múzeum

Földbirtokos családba született, az édesanyja a szülés közben meghalt. Unokatestvére, Józef Chełmoński festőművész felfigyelt művészi tehetségére, és azt tanácsolta az apjának, hogy írassa be a Wojciech Gerson által működtetett rajziskolába.^[3] Az apja eleinte ellenezte ezt, de végül beleegyezett.

1886-ban megörökölte a család Pilaszkowice Pierwsze-i birtokait, ami hamarosan az anyagi tönkremeneteléhez vezetett. Két évvel később Párizsba került, ahol először a festészet mellett döntött. 1888 és 1890 között az Académie Colarossiban és a Julian Akadémián tanult.^[3]

1889-ben barátságot kötött Paul Gauguinnel, és kapcsolatba került a Pont-aveni iskolával, Az ideje nagy részét a bretagne-i Clohars-Carnoëtben töltötte. Az 1895-ös és 1896-os Salon des Indépendants kiállításon is részt vett.

1905 és 1910 között ismét Lengyelországban tartózkodott, rövid ideig a varsói Képzőművészeti Iskola professzora volt, majd megnyitotta saját művészeti iskoláját. 1910-ben visszatért Franciaországba. 1910-ben a Cochin Kórházban halt meg, és Bagneux-ban temették el.

Művészete

A haját fésülő nő (1897)
Krakkói Nemzeti Múzeum

Ślewiński művészetfilozófiája egy Gauguinról szóló nyilatkozatának egy részletéből ered:

Ő annyira művész, hogy teljes mértékben el kell fogadni, különben el kell utasítani. Én átérzem és teljesen elfogadom őt, mert megfelel a művészetről és a szépségről alkotott elképzeléseimnek.

Korai műveitől kezdve leegyszerűsítette a formákat, a sík területeket kontúrokkal vette körül, bár néha színt kevert színbe. Az absztrakció határán mozgott, sosem tért el teljesen a természet közvetlen megfigyelésétől. Az úgynevezett szubjektív színhez való hozzáállása is hasonló volt, ahogyan ez néhány a Tátráról készült tájképén is látható.

A szintetizmus szelektív alkalmazásánál talán fontosabb volt a számára a Gauguin által inspirált keresés az egyszerűség és az őszinteség iránt a modern civilizáció által érintetlen helyeken, valamint a mindennapi használati tárgyakban. Művészetében a tárgyra koncentrált, anyagiságát a festő reflektív érzékenységével töltötte meg. A forma és a szín határozta meg a festmény hangulatát. A művész főként földszíneket használt, amelyeket néha erősebb hangsúlyokkal élénkített. Ívelt kontúrú formarepertoárt alkalmazott, és a korszakra jellemző módon rajzolt vázlat nélkül festett.

Alvó nő macskával (1896)

Kökörcsin (1904)

Irodalom

• Władysława Jaworska, Agnieszka Morawińska u. a.: Malarstwo polskie w kolekcji Ewy i Wojciecha Fibaków (A lengyel festészet Ewa és Wojciech Fibak gyűjteményben), Verlag Auriga, ISBN 83-221-0623-8, Warschau 1992, S. 32 f.
• Władysława Jaworska u. a.: Władysław Ślewiński. Warschau 1991, Krajowa Agencja Wydawnicza, WYD.1, S. 8 und 134 , ISBN 83-03-03308-5