Ájatana
From Wikipedia, the free encyclopedia
Az ájatana (páli; szanszkrit) buddhista fogalom, amelynek magyar fordításai érzéktartomány,[1]észlelési tartomány,[2] érzékszerv alapja.[3] A buddhizmusban hat belső (páli: addzshattikáni ájatanáni - "szervek", "kapuk", "ajtók", "erők", "gyökerek"[4]) és hat külső (báhiráni ájatanáni - "érzékelés tárgyai") érzékelési alapot különböztetnek meg. Tehát hat pár (szerv-tárgy) észlelési alapot különböztetnek meg:
- a szem és a látható dolgok
- a fül és a hangok
- az orr és a szagok, illatok
- a nyelv és az ízek
- a test és az érintés
- a tudat és a mentális tárgyak.
A buddhizmus és más indiai episztemológiák[5][6] hat "érzékszervet" különböztetnek meg, a Nyugaton elterjedt öttel szemben. A buddhizmusban a "tudat" egy belső érzékszerv, amely kapcsolatba lép a mentális tárgyakkal: érzékszervi kapcsolódások, érzések, észlelés és akarat.[7]
A sadájatana mind a hat érzékszervet és azok érzékelését jelenti a függő keletkezés tizenkét oksági láncszemével (nidána) kapcsolatban.[8]