Új hullám (film)
filmes mozgalom az 1950-es években az európai országokban / From Wikipedia, the free encyclopedia
Az új hullám a második világháború rémségeiből felocsúdó, majd talpraálló Európa filmművészetében az (elsősorban) olasz neorealizmust követő filmirányzat. Különböző országokban más és más módon, ugyanakkor egymásra hatva bontakozott ki az 1950-es évek végén, a 60-as évek elején. Az új filmnyelv meghatározó jellemzője a produceri filmmel szemben a szerzői film volt. Ez annyit jelent, hogy általában a film írója azonos a film rendezőjével, aminek egyenes következménye a személyes hangvétel, személyes mondanivaló intenzív megjelenése, gyakran a líraiság. Az új hullám rendezői merész vágásokkal, újszerű beállításokkal, sajátos zenehasználattal párosuló filmnyelven szólaltak meg.
Ez a szócikk a filmművészeti irányzatról szól. Hasonló címmel lásd még: Új hullám (egyértelműsítő lap). |
Jellemző rájuk a kortárs irodalommal és dzsesszzenével való mély alkotó kapcsolat is.