elem

-elem 、 élem 、および elém も参照。

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈɛlɛm/

• 音声

  (ファイル)

• 分綴: elem

語源

ハンガリー語の古語 elementum から短縮 < ラテン語 elementum

名詞

elem (複数・主格 elemek)

1. 電池、バッテリー。
2. 元素。
3. 要素、成分、構成部分。

格変化

語形変化 (語幹: -e-, 母音調和: 前舌非円唇)
	単数	複数
主格	elem	elemek
対格	elemet	elemeket
与格	elemnek	elemeknek
具格	elemmel	elemekkel
因格	elemért	elemekért
変格	elemmé	elemekké
到格	elemig	elemekig
様格(ként)	elemként	elemekként
様格(ul)	—	—
内格	elemben	elemekben
上格	elemen	elemeken
接格	elemnél	elemeknél
入格	elembe	elemekbe
着格	elemre	elemekre
向格	elemhez	elemekhez
出格	elemből	elemekből
離格	elemről	elemekről
奪格	elemtől	elemektől
非限定的 所有形単数	elemé	elemeké
非限定的 所有形複数	eleméi	elemekéi

elemの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	elemem	elemeim
2人称単数	elemed	elemeid
3人称単数	eleme	elemei
1人称複数	elemünk	elemeink
2人称複数	elemetek	elemeitek
3人称複数	elemük	elemeik

派生語

• elemes
• elemez
• elemi
• elemista
• elemű

複合語

• alapelem
• alkotóelem
• bútorelem
• elemcsoport
• elemlámpa
• elemszám
• életelem
• épületelem
• galvánelem
• gombelem
• hídelem
• keretelem
• laposelem
• lételem
• napelem
• nyomelem
• rúdelem
• szárazelem
• zseblámpaelem

成句

• elemébe jön
• elemében van
• kémiai elem

参考文献

• elem in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN
• elem in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)