koca

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈkot͡sɒ/
• 分綴: ko‧ca

名詞

koca (複数・主格 kocák)

1. 雌豚。

格変化

語形変化 (語幹: 長/高母音 , 母音調和: 後舌)
	単数	複数
主格	koca	kocák
対格	kocát	kocákat
与格	kocának	kocáknak
具格	kocával	kocákkal
因格	kocáért	kocákért
変格	kocává	kocákká
到格	kocáig	kocákig
様格(ként)	kocaként	kocákként
様格(ul)	—	—
内格	kocában	kocákban
上格	kocán	kocákon
接格	kocánál	kocáknál
入格	kocába	kocákba
着格	kocára	kocákra
向格	kocához	kocákhoz
出格	kocából	kocákból
離格	kocáról	kocákról
奪格	kocától	kocáktól
非限定的 所有形単数	kocáé	kocáké
非限定的 所有形複数	kocáéi	kocákéi

kocaの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	kocám	kocáim
2人称単数	kocád	kocáid
3人称単数	kocája	kocái
1人称複数	kocánk	kocáink
2人称複数	kocátok	kocáitok
3人称複数	kocájuk	kocáik

参考文献

• koca in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN