kusza

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈkusɒ/
• 分綴: ku‧sza

語源

証明されていない動詞語幹 + 接尾辞 "-a (廃れた分詞接尾辞)" または kuszál「絡まる」からの逆成。

形容詞

kusza (比較級 kuszább, 最上級 legkuszább)

1. (糸や植物など) 縺れた、絡まった、絡み合った。
2. (髪など) 乱れた、振り乱れた。
3. 無秩序な、乱雑な、散らかった、纏まりのない，出鱈目な、杜撰な。

   類義語: rendetlen

4. (比喩的に, 会話, 思考, 情報, 命令, 感情, 記憶, 状況) 混乱した、ごちゃごちゃの、一貫しない、辻褄の合わない、支離滅裂の、入り組んだ、複雑な、難解な、絡み合った。

   類義語: zavaros

   対義語: világos, érthető

格変化

語形変化 (語幹: 長/高母音 , 母音調和: 後舌)
	単数	複数
主格	kusza	kuszák
対格	kuszát	kuszákat
与格	kuszának	kuszáknak
具格	kuszával	kuszákkal
因格	kuszáért	kuszákért
変格	kuszává	kuszákká
到格	kuszáig	kuszákig
様格(ként)	kuszaként	kuszákként
様格(ul)	—	—
内格	kuszában	kuszákban
上格	kuszán	kuszákon
接格	kuszánál	kuszáknál
入格	kuszába	kuszákba
着格	kuszára	kuszákra
向格	kuszához	kuszákhoz
出格	kuszából	kuszákból
離格	kuszáról	kuszákról
奪格	kuszától	kuszáktól
非限定的 所有形単数	kuszáé	kuszáké
非限定的 所有形複数	kuszáéi	kuszákéi

派生語

• kuszál
• kuszaság

参考文献

• kusza in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN