olvas

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈolvɒʃ/

• 音声

  (ファイル)

• 分綴: ol‧vas

語源

語源不明。おそらく ウラル祖語 *luke-「数える」 と同じ語源より。

• フィンランド語 lukea

動詞

olvas

1. (他動詞) 読む。

活用

olvas の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	olvasok	olvasol	olvas	olvasunk	olvastok	olvasnak
		定活用	olvasom	olvasod	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2人称目的語	olvaslak	―
	過去	不定活用	olvastam	olvastál	olvasott	olvastunk	olvastatok	olvastak
		定活用	olvastam	olvastad	olvasta	olvastuk	olvastátok	olvasták
		2人称目的語	olvastalak	―
仮定法	現在	不定活用	olvasnék	olvasnál	olvasna	olvasnánk	olvasnátok	olvasnának
		定活用	olvasnám	olvasnád	olvasná	olvasnánk	olvasnátok	olvasnák
		2人称目的語	olvasnálak	―
命令法	現在	不定活用	olvassak	olvass または olvassál	olvasson	olvassunk	olvassatok	olvassanak
		定活用	olvassam	olvasd または olvassad	olvassa	olvassuk	olvassátok	olvassák
		2人称目的語	olvassalak	―
不定詞	olvasni		olvasnom	olvasnod	olvasnia	olvasnunk	olvasnotok	olvasniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			olvasás	olvasó	olvasott	olvasandó	olvasva	olvashat

派生語

• olvasás
• olvasat
• olvasatlan
• olvasható
• olvashatatlan
• olvasmány
• olvasó

( 動詞派生接頭辞を伴って):

• átolvas
• beolvas
• beleolvas
• elolvas
• felolvas
• hozzáolvas
• kiolvas
• leolvas
• megolvas
• ráolvas
• utánaolvas
• végigolvas

成句

• lapról olvas
• olvas a sorok között
• szájról olvas

参考文献

• olvas in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN