orgonafa

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈorɡonɒfɒ/
• 分綴: or‧go‧na‧fa

語源

orgona「オルガン」 +‎ fa「木」

名詞

orgonafa (複数・主格 orgonafák)

1. 紫丁香花（むらさきはしどい）、ライラック。

格変化

語形変化 (語幹: 長/高母音 , 母音調和: 後舌)
	単数	複数
主格	orgonafa	orgonafák
対格	orgonafát	orgonafákat
与格	orgonafának	orgonafáknak
具格	orgonafával	orgonafákkal
因格	orgonafáért	orgonafákért
変格	orgonafává	orgonafákká
到格	orgonafáig	orgonafákig
様格(ként)	orgonafaként	orgonafákként
様格(ul)	—	—
内格	orgonafában	orgonafákban
上格	orgonafán	orgonafákon
接格	orgonafánál	orgonafáknál
入格	orgonafába	orgonafákba
着格	orgonafára	orgonafákra
向格	orgonafához	orgonafákhoz
出格	orgonafából	orgonafákból
離格	orgonafáról	orgonafákról
奪格	orgonafától	orgonafáktól
非限定的 所有形単数	orgonafáé	orgonafáké
非限定的 所有形複数	orgonafáéi	orgonafákéi

orgonafaの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	orgonafám	orgonafáim
2人称単数	orgonafád	orgonafáid
3人称単数	orgonafája	orgonafái
1人称複数	orgonafánk	orgonafáink
2人称複数	orgonafátok	orgonafáitok
3人称複数	orgonafájuk	orgonafáik

関連語

• orgona
• orgonabokor
• orgonavirág

参考文献

• orgonafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN