puhafa

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈpuɦɒfɒ/
• 分綴: pu‧ha‧fa

語源

puha +‎ fa

名詞

puhafa (複数・主格 puhafák)

1. 針葉樹、軟木、軟材。

格変化

語形変化 (語幹: 長/高母音 , 母音調和: 後舌)
	単数	複数
主格	puhafa	puhafák
対格	puhafát	puhafákat
与格	puhafának	puhafáknak
具格	puhafával	puhafákkal
因格	puhafáért	puhafákért
変格	puhafává	puhafákká
到格	puhafáig	puhafákig
様格(ként)	puhafaként	puhafákként
様格(ul)	—	—
内格	puhafában	puhafákban
上格	puhafán	puhafákon
接格	puhafánál	puhafáknál
入格	puhafába	puhafákba
着格	puhafára	puhafákra
向格	puhafához	puhafákhoz
出格	puhafából	puhafákból
離格	puhafáról	puhafákról
奪格	puhafától	puhafáktól
非限定的 所有形単数	puhafáé	puhafáké
非限定的 所有形複数	puhafáéi	puhafákéi

puhafaの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	puhafám	puhafáim
2人称単数	puhafád	puhafáid
3人称単数	puhafája	puhafái
1人称複数	puhafánk	puhafáink
2人称複数	puhafátok	puhafáitok
3人称複数	puhafájuk	puhafáik

派生語

• puhafás

参考文献

• puhafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN