tiszafa

ハンガリー語

フリー百科事典 ハンガリー語版ウィキペディアに 「Közönséges tiszafa」の記事があります。

語源

tisza + fa

発音

• IPA(?): /ˈtisɒfɒ/
• 分綴: ti‧sza‧fa

名詞

tiszafa (複数・主格 tiszafák)

1. 櫟（いちい）(の木)。

格変化

語形変化 (語幹: 長/高母音 , 母音調和: 後舌)
	単数	複数
主格	tiszafa	tiszafák
対格	tiszafát	tiszafákat
与格	tiszafának	tiszafáknak
具格	tiszafával	tiszafákkal
因格	tiszafáért	tiszafákért
変格	tiszafává	tiszafákká
到格	tiszafáig	tiszafákig
様格(ként)	tiszafaként	tiszafákként
様格(ul)	—	—
内格	tiszafában	tiszafákban
上格	tiszafán	tiszafákon
接格	tiszafánál	tiszafáknál
入格	tiszafába	tiszafákba
着格	tiszafára	tiszafákra
向格	tiszafához	tiszafákhoz
出格	tiszafából	tiszafákból
離格	tiszafáról	tiszafákról
奪格	tiszafától	tiszafáktól
非限定的 所有形単数	tiszafáé	tiszafáké
非限定的 所有形複数	tiszafáéi	tiszafákéi

tiszafaの所有形

所有者	単数	複数
1人称単数	tiszafám	tiszafáim
2人称単数	tiszafád	tiszafáid
3人称単数	tiszafája	tiszafái
1人称複数	tiszafánk	tiszafáink
2人称複数	tiszafátok	tiszafáitok
3人称複数	tiszafájuk	tiszafáik

参考文献

• tiszafa in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN