csont

csont (język węgierski)

wymowa:

^ⓘ

znaczenia:

rzeczownik

(1.1) anat. kość

(1.2) kulin. kość

(1.3) kość (surowiec)

(1.4) przen. kości, zwłoki

odmiana:

przykłady:

składnia:

kolokacje:

(1.1) állkapocscsont • borsócsont • combcsont • csípőcsont • csontátültetés • csontdaganat • csonthártya • csontkemény • csontképződés • csontlágyulás • csontrák • csontrendszer • csontrepedés • csontritkulás • csontsejt • csontsérülés • csontszilánk • csontszövet • csontszú • csonttan • csonttörés • csonttuberkulózis • csontvarrat • csontváz • csontvelő • csontzsír • elefántcsont • farkcsont • fejescsont • felkarcsont • halántékcsont • háromszögletű csont • holdascsont • horgascsont • járomcsont • keresztcsont • köbcsont • könnycsont • kulcscsont • medencecsont • mellcsont • orrcsont • orsócsont • sajkacsont • singcsont • sípcsont • szegycsont • szeméremcsont • trapézcsont • vállcsont

(1.2) csontleves

(1.3) csontgomb • csontliszt • csontolaj • csontszén

(1.4) csontház

synonimy:

antonimy:

hiperonimy:

hiponimy:

holonimy:

meronimy:

wyrazy pokrewne:

rzecz. csontocska, csontosodás

czas. csontosodik

przym. csontos

związki frazeologiczne:

etymologia:

uwagi:

(1.1) zobacz też: Indeks:Węgierski - Części ciała

źródła: