6. vonósnégyes (Bartók)
From Wikipedia, the free encyclopedia
A VI. vonósnégyes (Sz. 114, BB 119) Bartók Bélától 1939 augusztus-november között készült Budapesten.
Bartók utolsó Magyarországon befejezett műve, a VI. vonósnégyes komponálását Paul Sacher karmester vendégeként 1939-ben a svájci Saanen-ben kezdte el eredetileg Székely Zoltán felkérésére, aki a Magyar Vonósnégyessel az V. vonósnégyes magyarországi bemutatóján játszott.[1] A II. világháború kitörésekor Bartók visszautazott Magyarországra és itt fejezte be a művet, majd édesanyja halála után úgy döntött családjával elhagyja a kontinenst és az USA-ba emigrált.[2][3][4] A háborús nehézségek miatt a kommunikáció megszakadt Bartók és Székely között, Bartók végül a Kolisch Quartetnek dedikálta a művet, így a premier az ő előadásukban a Town Hall-ban 1941. január 20-án volt New York City-ben.[5][6] Ez Bartók utolsó vonósnégyese, bár feljegyzéseiből kiderült, tervezett egy következő vonósnégyest is.[7]
Ugyanebben az évben a Boosey & Hawkes kiadó adta ki a művet.
A VI. vonósnégyes négy tételes, a tételek a következők:
- Mesto – Più Mosso, pesante – Vivace
- Mesto – Marcia
- Mesto – Burletta
- Moderato, Mesto
Mindegyik tétel szomorúan (mesto) nyit. Ez mindegyikben ugyanaz, bár a tételek számának emelkedésével egyre hosszabb és bonyolultabb lesz. A negyedik tétel már végig csak erről szól.