Arthur Cayley

Arthur Cayley (Richmond, 1821. augusztus 16. – Cambridge, 1895. január 26.) brit matematikus

Arthur Cayley
Született	1821. augusztus 16.[1][2][3][4][5] Richmond[6]
Elhunyt	1895. január 26. (73 évesen)[1][2][3][4][5] Cambridge[7][6]
Állampolgársága	brit
Házastársa	Susan Moline (1863. szeptember 8. – nem ismert)[8][9]
Gyermekei	Henry Cayley Mary Cayley
Szülei	Mary Antonia Doughty Henry Cayley
Foglalkozása	matematikus ügyvéd egyetemi oktató ügyvéd (barrister)
Iskolái	King's College School Trinity College Cambridge-i Egyetem
Kitüntetései	Lista a Heidelberg Egyetem díszdoktora az Edinburgh-i Egyetem díszdoktora a Bolognai Egyetem díszdoktora az oxfordi egyetem díszdoktora a francia Becsületrend tisztje American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja a Royal Society tagja (1852)[10] Royal-érem (1859)[10] Honorary doctor of Leiden University (1875)[11] Copley-érem (1882)[12] De Morgan Medal (1884)
Sírhelye	Cambridge
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Cayley témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Már gyermekként is örömét lelte összetett matematikai problémák megoldásában. Később a Cambridge-i Egyetem Trinity College-ába került, ahol a matematika mellett a görögből, franciából, németből és olaszból is remekelt.

14 éven keresztül mint ügyvéd praktizált, azonban ezalatt mintegy 250 matematikai cikket publikált, majd később a cambridge-i egyetem professzoraként további 650-et.

Ő volt a mátrixszorzás bevezetője, ennek alkalmazásával be tudta bizonyítani a Cayley–Hamilton-tételt. Elsőként definiálta a csoport fogalmát a mai modern formájában.

Fiatal évei

Már korán nagy érdeklődést mutatott a számok iránt. 14 évesen a King’s College diákja lett, ahol a tanárai felfedezték rajta a matematikai zsenialitás jeleit, s azt tanácsolták szüleinek, hogy ennek megfelelően taníttassák.

Tanulmányai

Fiatalon, 17 évesen kezdte meg tanulmányait a cambridge-i Trinity College-ban, s a Cambridge Mathematical Journal-ba már 20 évesen 3 cikket publikált, melyeknek témáit Lagrange és Laplace munkássága ihlette. Egyetemista éveit a senior wrangler^[13] cím és az első Smith-díj elnyerésével koronázta meg. Ezt követően megszerezte az MA diplomát, és elnyert egy ösztöndíjat. Ezután még az egyetemen maradt 4 évig, mely idő alatt oktatott pár diákot, de fő tevékenysége a Mathematical Journal-be írandó 28 tanulmányának előkészítésére szorítkozott.

Ügyvédként töltött évei

Az ösztöndíj lejártával Cayley-nek is pénzkereső tevékenység után kellett néznie, s ő – De Morganhoz hasonlóan – a jogot választotta, s így 25 évesen beiratkozott a londoni Lincoln's Inn-be. A matematikát ezen időszak alatt sem hanyagolta el, előfordult, hogy egy fontos jogi vizsga előtt Dublinba utazott csak azért, hogy hallhassa Hamilton előadásait a kvaterniókról. Az ügyvédként töltött évek sem teltek hasztalanul a matematika szempontjából, hisz a 14 éves pályafutás alatt több mint 200 cikket publikált.

Professzori évei

42 évesen elnyerte a Cambridge-i Egyetem Lady Sadler-ről elnevezett professzori székét, amelyet még a Lady hozatott létre saját vagyonából az elméleti, tiszta matematika fejlesztésének céljára. Cayley tehát feladta a sikeres praxist egy szerényebb fizetésért, azonban nem bánta meg a váltást, hiszen a professzori állás végre véget vetett a megosztottságnak az életében, végre ismét a matematikának szentelhette magát teljes egészében. 1876-ban publikálta egyetlen könyvét, Elliptic Functions címmel. 1872-ben a Trinity College címzetes tagja, 1875-től pedig rendes tagja.

Cayley híressé vált arról is, hogy számos módon próbálta elősegíteni a nők egyetemi tanulmányait, mind oktatás terén, mind a Newnham College – Cambridge nők számára alapított intézménye – bizottsági tagjaként.

Kitüntetései

1881-ben a Baltimore-i Johns Hopkins Egyetemtől meghívást kapott egy előadássorozat tartására, melynek címe az Abelian and Theta Functions volt. 1882-ben abban az elismerésben lett része, hogy a British Association for the Advancement of Science elnöke lehetett, s a southporti találkozó kapcsán elmondott nyitóbeszéde olyan sikeres lett, hogy nem csak a világ összes matematikusát, hanem a filozófusokat is megszólította.

1889-ben a Cambridge-i Egyetem nyomdája felkérte, hogy készítse elő az addig publikált cikkeit arra, hogy azok egy összegyűjtött, rendezett formában is megjelenhessenek. Az összesen 13 kötetes könyvsorozatból, mely 967 cikket tartalmaz, 7 Cayley saját szerkesztése alatt jelent meg. A kötetek szerkesztése közben már egy súlyos betegségtől szenvedett, melybe 1895. január 26-án, 74 éves korában belehalt. A könyvsorozat fennmaradó elemeit a professzori székben őt követő Forsyth professzor szerkesztette.

A nevét viselő fogalmak

• Cayley-tétel,
• Cayley–Hamilton-tétel,
• Grassman–Cayley-algebra,
• Cayley–Menger-determináns,
• Cayley–Dickson-konstrukció,
• Cayley-gráf,
• Cayley-táblázat,
• Cayley–Purser-algoritmus,
• Cayley-formula