Aszkéta
From Wikipedia, the free encyclopedia
Aszkéta (a görög aszkeo, „gyakorol” szóból) az általános szóhasználat szerint a szellemi javakért, lelki gyarapodásért önmagát megtagadó személy, aki az aszkézis révén keresi a megváltást.
Eredetileg, az ókori görög világban az aszkéták voltaképpen az atléták voltak.[1]