Ayrton Senna
brazil autóversenyző (1960–1994) / From Wikipedia, the free encyclopedia
Ayrton Senna da Silva ([ȧirton szenna da szilva], brazil portugál: [aˈiʁtõ ˈsẽnɐ dɐ ˈsiwvɐ] kiejtéseⓘ, São Paulo, 1960. március 21. – Imola,[1] 1994. május 1.) brazil autóversenyző, aki háromszor nyerte meg a Formula–1-es világbajnokságot a McLaren csapat színeiben 1988-ban, 1990-ben és 1991-ben. Unokaöccse, Bruno Senna a GP2-ben versenyzett 2008-ig, majd 2010-től 2012-ig versenyzett a Formula–1-ben.[3]
Portugál személynév: az első, anyai családnév: Senna, a második, apai családnév: da Silva. |
Ayrton Senna da Silva | |
Életrajzi adatai | |
Született | 1960. március 21. São Paulo, Brazília |
Elhunyt | 1994. május 1. (34 évesen)[1] Imola, Olaszország[1] |
Nemzetisége | brazil |
Pályafutása | |
Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
Aktív évei | 1984 – 1994 |
Csapata | Toleman, Lotus, McLaren, Williams |
Nagydíjak száma | 162 (161 rajt) |
Világbajnoki címek | 3 (1988, 1990, 1991)[2] |
Győzelmek | 41 |
Dobogós helyezések | 80 |
Első rajtkockák | 65 |
Leggyorsabb körök | 19 |
Első nagydíj | 1984-es brazil nagydíj |
Első győzelem | 1985-ös portugál nagydíj |
Legutolsó győzelem | 1993-as ausztrál nagydíj |
Legutolsó nagydíj | 1994-es San Marinó-i nagydíj |
Ayrton Senna da Silva aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ayrton Senna da Silva témájú médiaállományokat. |
Senna gokarttal kezdte versenyzői pályafutását, majd 1983-ban megnyerte a brit Formula–3-as bajnokságot. A következő évben a Toleman csapattal debütált a Formula–1-ben, de 1985-ben a Lotus csapathoz szerződött, ahol három év alatt hat futamgyőzelmet szerzett. 1988-ban a korszak egyik legjobb versenyzőjének, Alain Prostnak lett a csapattársa a McLarennél, Senna pedig hosszú és heves küzdelem árán megnyerte a világbajnokságot, amely eredményt 1990-ben és 1991-ben sikerült megismételnie. Későbbi McLarenes idényeiben Senna futamokat nyert, és bár 1993-ban az egyéni világbajnokság esélyese volt, de végül másodikként végzett Prost mögött, annak ellenére, hogy abban az időben már a Williams csapat dominált a sportágban. Az 1994-es évadra ő is a brit istálló versenyzője lett, de a szezon harmadik futamán, a San Marinó-i nagydíjon halálos balesetet szenvedett.[4]
Sennát több ízben is a legjobb és a legnagyobb hatású Formula–1-es versenyzőnek választották különböző motorsporttal kapcsolatos felméréseken.[5][6][7][8] Ismert volt az időmérő edzéseken nyújtott kiemelkedő teljesítményeiről, hiszen 162 futama során 65 pole-pozíciót szerzett. Edzéselsőségeinek rekordját csak Michael Schumacher tudta megdönteni tizenkét évvel később, a 2006-os San Marinó-i nagydíjon,[9] Lewis Hamilton pedig a 2017-es évadban szerezte meg 69. pole-ját, amivel mindkettejük eredményét túlszárnyalta. Senna hat győzelmet aratott Monte Carlóban, de a mai napig rekordnak számít az e pályán szerzett 1989 és 1993 közötti egymás utáni öt futamgyőzelme is. 2000-ben ünnepélyes keretek között bekerült a Nemzetközi Motorsportok Hírességeinek Csarnokába. Általános nézet szerint ő volt minden idők egyik legnagyobb Formula–1-es versenyzője,[10][11][12] több millió embernek volt példaképe. Elszántságával sok versenyen kitűnt a mezőnyből.
Rivalizálása Alain Prosttal a sportág egyik leghíresebb és legviharosabb párharca versenyző és versenyző között. 1989-ben és egy évvel később is összeütköztek a japán nagydíjon így döntve el a világbajnoki cím sorsát.