Bizánci irodalom
középkori görög irodalom / From Wikipedia, the free encyclopedia
Bizánci irodalomnak, vagy középkori görög irodalomnak a görög irodalom második fejlődési fázisát nevezik, amely az ógörög irodalmat követte a középkor kezdetén. Végét az újgörög irodalom megjelenése jelenti.
Bizánci irodalom | |
6. század – 15. század | |
Elterjedése | Bizánci Birodalom |
Világtörténelmi korszak | középkor |
Eredete | ókori görög irodalom ókeresztény irodalom |
Belőle fejlődött ki | újgörög irodalom |
Jellemzői | |
Híres alakjai | Phótiosz Bölcs Leó Bíborbanszületett Konstantin Anna Komnéné Pléthón |
Híres művei | Taktika A birodalom kormányzásáról Szuda-lexikon |
Írástípus | görög írás |
Könyvtárak | Patrologia Graeca 86–161 |
A bizánci irodalom kezdetét különböző időpontokra szokás tenni. Némelyek 324-től számítják (Nagy Konstantin Bizáncba teszi át székhelyét), mások az athéni Akadémia 529-es bezárását tekintik kezdőpontnak. A régebbi korszakolás három részre osztotta a bizánci irodalmat: a) korai bizánci irodalom (324 [529]–641), b) hanyatló bizánci irodalom (641–842), c) a bizánci irodalom fénykora (842–1453).[1] Az egyszerűség kedvéért itt az 1000. év előtti és utáni felosztás van alkalmazva.
A bizánci irodalom szoros összefüggést mutat az ókori görög irodalommal, illetve az ókeresztény irodalommal, ugyanakkor önálló jelenségnek tekinthető. A görög hatáson kívül a római és a keleti irodalmak befolyása is kumutatható benne. Irodalmi műveinek nagy része régieskedő műnyelven van írva, csak a 12. századtól kezdve jelennek meg egyes alkotásai görög népnyelven. Hatása keleten, és – az ortodox kereszténység révén – a szláv országok irodalmában figyelhető meg.[1]